MOLLINÁRY GIZELLA: ARATÓ ÜNNEPEN
MOLLINÁRY GIZELLA: ARATÓ ÜNNEPEN
Jól van ez így, ahogy van,
hogy Tiéd az ország és a hatalom.
Férfierényre kellenek ide az asszonyszentek
hogyha a gazdurak poharaznak, ölelnek, énekelnek
a jószág után felvert porban,
botorkálva az alkonyatban,
az itatóknál türelmesen meg-megállva,
tüzet szítni, házat őrízni, visszatérni a portára
oh! Mária
elkellünk erre…
hogy Tiéd az ország és a hatalom.
Férfierényre kellenek ide az asszonyszentek
hogyha a gazdurak poharaznak, ölelnek, énekelnek
a jószág után felvert porban,
botorkálva az alkonyatban,
az itatóknál türelmesen meg-megállva,
tüzet szítni, házat őrízni, visszatérni a portára
oh! Mária
elkellünk erre…
Most behordódik majd a szemes-élet
s a derekunk a kínra-érett
is szüretel majd egy hajnalon.
Künn nyöszörög majd az ehült jószág
egy hajtás vizet majd a szomjra
nekünk, nekik nincs ki nyújtson,
csak valamely régi, rút irígyünk,
csoszogó lenyűtt, falú véne
ül a gyehenna tűzű ágy előtt.
s a derekunk a kínra-érett
is szüretel majd egy hajnalon.
Künn nyöszörög majd az ehült jószág
egy hajtás vizet majd a szomjra
nekünk, nekik nincs ki nyújtson,
csak valamely régi, rút irígyünk,
csoszogó lenyűtt, falú véne
ül a gyehenna tűzű ágy előtt.
Ládd-e nekünk is nagy ár fiat szülni,
rokonok vagyunk mi Teveled,
hisz a varrottasunk is olyannak keresztöltött
mint a Te régi-régi köntösöd: buzakék.
S ha majd Nagy-Boldogasszonykor bucsútjárunk
és a síró elnyújtott énekekbe meglep az este:
ismerj meg minket Mária.
rokonok vagyunk mi Teveled,
hisz a varrottasunk is olyannak keresztöltött
mint a Te régi-régi köntösöd: buzakék.
S ha majd Nagy-Boldogasszonykor bucsútjárunk
és a síró elnyújtott énekekbe meglep az este:
ismerj meg minket Mária.
Mi ott fekszünk majd a bokrok alján
a hegyoldalba, ahol az út ösvénye elvezet,
fejünk-alja a bibliánk,
benne van a kis családfánk:
mikor születtek, mikor haltak,
kibetűzheted, ki mikor és mennyit jajgatott.
És a nyárfának megtámasztott zászlóképed
ahogy himbálja az éji szél
mint egy nagy-nagy baboskötény
amit az égből Te engedtél
az egyformára mart sok alvó asszonyarcra
velünk-rokon fájdalmakanyja: Mária.
a hegyoldalba, ahol az út ösvénye elvezet,
fejünk-alja a bibliánk,
benne van a kis családfánk:
mikor születtek, mikor haltak,
kibetűzheted, ki mikor és mennyit jajgatott.
És a nyárfának megtámasztott zászlóképed
ahogy himbálja az éji szél
mint egy nagy-nagy baboskötény
amit az égből Te engedtél
az egyformára mart sok alvó asszonyarcra
velünk-rokon fájdalmakanyja: Mária.
