Hevesy Iván: FOX-VARIETÉ
Hevesy Iván: FOX-VARIETÉ
A film úgy jött, mint a mozgó és változó élet fotografikus jelenségeinek felfedezője és megrögzítője és csak később vált drámai művészetté. A tudományos filmekben, az utazási filmekben és a híradókban továbbra is megtartotta és fejlesztette első, önként adódó hivatását: megmutogatni a világ panoptikumát. A híradóknak és a hasonló filmműfajoknak megoldása azonban nem olyan egyszerű feladat. A filmriporter külön érzéke kell hozzá, hogy meglássa azokat a motívumokat, amelyeknek filmen való megörökítése érdekes, értékes és filmszerűen sajátságos. Hogy ez mennyire így van, semmi sem bizonyítja jobban, mint az a mindenki által megfigyelt tény, hogy a filmjournalok mennyire különböző értékűek. A sívár unalmú sablontémák mellett mindenki látott már olyan journalokat, amelyekről megállapította, hogy az egész filmműsorban a legjobb értéket jelentették. A journalokhoz, úgylátszik, a legtöbb érzékük és tehetségük az amerikaiaknak van, legalább is minden mozilátogató konstatálhatja, hogy a Fox-journalok mennyire vezetnek az angol, az Ufa- és a Gaumont-híradókkal szemben.
Úgylátszik, maga a Fox-Film is tudatában van ennek és igyekszik ezt a műfajt folyton bővíteni, frissíteni és tovább fejleszteni. Ezek a továbbfejlesztések már nem ragaszkodnak a napi aktualitásokhoz, hiszen a napi aktualitásokat legtöbbször legkevésbé lehet sikeresen megörökíteni a filmen, egyszerűen azért, mert legtöbb esetben az operatőr csak post festa érkezhetik – hanem túlmennek az aktualitásokon, úgy azonban, hogy mindig szoros kapcsolatot tartanak a reális élettel.
Ilyenek az eddig ismert Fox-Revűk és a most látott Fox-Varieté, amelyek tulajdonképpen ügyesen megoldott tudományos, föld- és néprajzi filmekből vannak egybekomponálva. Így a Fox-Varieté a régi Egyiptom romjait sorakoztatja föl előttünk szebbnél szebb képekben, mindig ügyelve arra, hogy valami mozgást is vigyen a felvételekbe a film igényeinek megfelelően. Ha a Nílus habjai hullámzanak a denderai Hathor templom oszlopai alatt, vagy lusta fellahok nyujtózkodnak az edfui templom napsütötte romjai között, az már valami élet, a fotográfiából film lesz és nem a művészettörténet halott illusztrációja.
Az elmúlás hangulata, a történelem levegője telítette a Fox-Varietének ezt az első részét, hogy utána frappáns ellentétképpen, szinesen kavargó képekben lássuk, hogyan táncol az Ember a földkerekség más-más tájain. A mult és a jelen, a halál és az élet szép kis filmje lett ez a Varieté, amelyhez hasonlót minél többet és minél jobbat kívánnánk a moziközönségnek, helyébe a mai filmtermelést domináló alantas és népbutító drámáknak.
