BÁNYAI KORNÉL: A KÁMA VIZÉNÉL
BÁNYAI KORNÉL: A KÁMA VIZÉNÉL
Orosz mezők bocsátják titkukat és ösmerős
súgással küldi csillagos vizét a Káma.
Lábaim nyomát keresem a fűben arcomat a vizben
s felharsan messziről s belőlem párákba tűnt
múlt életem világa.
súgással küldi csillagos vizét a Káma.
Lábaim nyomát keresem a fűben arcomat a vizben
s felharsan messziről s belőlem párákba tűnt
múlt életem világa.
Íme bizonyság: ölelő karok a sík mezők
rám hullnak s porig omló testemre tapadnak.
Emlék száll a földből szavak forrásai nyílnak s lázasan
betűzöm szépséges elmosott vonásait
egy régi boldog arcnak.
rám hullnak s porig omló testemre tapadnak.
Emlék száll a földből szavak forrásai nyílnak s lázasan
betűzöm szépséges elmosott vonásait
egy régi boldog arcnak.
Itt jártam egyszer s hallgattam a súgó Kámát
midőn halk harmatokkal lelke támadt szélnek.
Bőven megáldott viharos fényével istenem: a nap
számon tartottam a csillagokat s csókjait
fűnek s a falevélnek.
midőn halk harmatokkal lelke támadt szélnek.
Bőven megáldott viharos fényével istenem: a nap
számon tartottam a csillagokat s csókjait
fűnek s a falevélnek.
Lábaim ó nyomában járok ősi tájak
dús csöndjében Káma csillagos vize mellett.
Elrendelt út ez: örök visszatérés s mélyből kelt ígékkel
röpül magosban úszó felhőkkel Nyugatra
Szájamból a lehellet.
dús csöndjében Káma csillagos vize mellett.
Elrendelt út ez: örök visszatérés s mélyből kelt ígékkel
röpül magosban úszó felhőkkel Nyugatra
Szájamból a lehellet.
