BABITS MIHÁLY: AZ ELMARADT TÓSZT

Full text search

BABITS MIHÁLY: AZ ELMARADT TÓSZT
Fenyő Miksának
Hol év, perc, bor, barátság fölszakad,
engem különös gátak zsilipelnek
és hallgatok, mintha gondolatom
szédülne meredek hidján a nyelvnek:
de bellül, lassan, fészken, titkosan
a szavak mégis gyülnek, gyülnek;
kiket rímek tollával tollazok,
hogy ki ne hüljenek, ha kiröpülnek.
(Im az én tollas, késett tósztom.)
Beszélni nem tudok. De bármit
mondjon a boraimra írigy tábor,
tudok a nemes mámor poharából
inni,
és tudok hinni
(amihez ma kell is a mámor).
Igy poharam beszéde csak a csengés.
Igaz emberhez, erős, hű baráthoz
talán illik is a néma pohár
hittel és borral, mert röpül az élet.
Ülj le a gonosz évek lépcsején
egy pillanatra – melléd ülök én is.
Nehéz és mindig egyforma a lépcső,
de mégis: fölfelé visz.
(S ha nem hiszed, kérdezd meg fiaidtul:
föntebb indul, aki m a indul.)
Mi még ülünk a fokok sivatagján,
a grádicson, mely fut és visz és elhagy.
De lásd, kezünkben a pohár töretlen
s a régi tüzet olvasom szemedben
(nem volt mámor tiednél okosabb,
s okosság mámorosabb,
minden igaz mámornak kezét-nyujtó.)
Igy ül együtt a mámor és okosság;
s az ördög-lépcső, mintegy Luna-parkban,
szalad a gyorsvonatnál viharabban,
szalad velünk, s majd kiszalad alólunk, –
(jó, ha így zökkenésnél, állomásnál
kicsit összefogózunk)…

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi