GELLÉRT OSZKÁR: EGYÜGYŰ KÖZÖSSÉG

Full text search

GELLÉRT OSZKÁR: EGYÜGYŰ KÖZÖSSÉG
Ma kiszaladt a kezemből az ablakom redőnye
S mint ahogyan elmetszi a lábat a vonat,
Tőben levágott egy virágos muskátlit.
Tavaszi alkonyat volt, vérengző alkonyat.
Én fölemeltem szótlan s ráfektettem kezemre.
Neked könnyek futották el panaszos szemed.
Aztán: Ha megfoganna, s gyökeret verne ujra!
Megamputálnád! s hoztál nehány buzaszemet.
S elültetted, pólyálva. S szirompilláit akkor
Rebbenni láttuk: ájult beteg, ki ujra élt.
Először úgy érezte, hogy szörnyű álom volt csak,
De nyilallott a seb s jaj, ő ujra elalélt.
Ez este volt. S hajnalban arra ébredtünk, kedves:
Huros madár dalolta vig-ájtatos dalát.
S te ablakom redőnyét felhúztad: aggodalmas
Szemed szegény virágon kis gyógyulást ha lát.
S abban a pillanatban repült el a cserépről
A hajnali miséző. A drága megijedt,
Beh kár volt megzavarni, mondtad, hisz a rigócskánk
Imádkozott a néma, beteg virág helyett.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi