SOMLYÓ ZOLTÁN: MIND FÖLLEBB,… MAGASAN
SOMLYÓ ZOLTÁN: MIND FÖLLEBB,… MAGASAN
Csak a boldogságból bukik le a szív.
A fájdalomban nincs út lefelé!
Csak mindég föl a bánat tiszta útján!
Én már az Egekig magasodom…
Mindenik seb egy létrafok alattam
s a létra csillagok közé mered.
A hold éles karéján túl.
Túl mindenen. Túl a világokon.
Éterré lessz a test. Így lessz a test is lélek…
Könnyű vagyok. Ha mérem magam,
oly könnyű vagyok, mint a lepke,
amely a kerti lámpa fénye körül
elszántan, hetykén mutogatja
verdeső szárnyát; s lassan-lassan
megpörkölődve, még egy fordulót
táncol a sárga fény körül,
min akinek már minden mindegy…
Szállongott, táncolt, fényt ivott,
részegedett – s mi van még hátra?!…
Csupa szánalmas semmiség!
Nem érdemes érte nem élni!…
Aztán?… Aztán lessz, ami lessz!
De szentség, hogy volt, ami volt!
Az az enyém! A kalmár számít.
Én nem számítottam sosem…
Most minden voltak fájdalmával
megpörkölődve, könnyű-lengén
szállok mind föllebb, magasan;
mind könnyebb leszek s fenn, a bánat
hűs éterében már dalolva,
csapom magam a kerti fényből,
önnön fényembe burkolózva,
földi égből önnön egembe…
A fájdalomban nincs út lefelé!
Csak mindég föl a bánat tiszta útján!
Én már az Egekig magasodom…
Mindenik seb egy létrafok alattam
s a létra csillagok közé mered.
A hold éles karéján túl.
Túl mindenen. Túl a világokon.
Éterré lessz a test. Így lessz a test is lélek…
Könnyű vagyok. Ha mérem magam,
oly könnyű vagyok, mint a lepke,
amely a kerti lámpa fénye körül
elszántan, hetykén mutogatja
verdeső szárnyát; s lassan-lassan
megpörkölődve, még egy fordulót
táncol a sárga fény körül,
min akinek már minden mindegy…
Szállongott, táncolt, fényt ivott,
részegedett – s mi van még hátra?!…
Csupa szánalmas semmiség!
Nem érdemes érte nem élni!…
Aztán?… Aztán lessz, ami lessz!
De szentség, hogy volt, ami volt!
Az az enyém! A kalmár számít.
Én nem számítottam sosem…
Most minden voltak fájdalmával
megpörkölődve, könnyű-lengén
szállok mind föllebb, magasan;
mind könnyebb leszek s fenn, a bánat
hűs éterében már dalolva,
csapom magam a kerti fényből,
önnön fényembe burkolózva,
földi égből önnön egembe…
