N. JACZKÓ OLGA: TESTVÉREK!
dugjátok fejetek a kötényébe
és másnap szerető utálkozással
dobjátok le a ruhátokról
rátapadó vézna, ősz haját!
gyűrődjetek puhára a melegében
és másnap kéjes undorral
simitsátok szét a ruhátok redőjét,
mit az ő ölelő karja vágott!
nyargaljatok zsarnok terhével
és másnap büszke szégyennel
verjétek le a térdetekről
a gyermek-játék porát!
Én nem vethetek horgonyt egyetlen könnycseppben,
nem bódulhatok el egyetlen rózsa illatától,
nem vakulhatok bele egyetlen csillag fényébe,
mert a mindenkié vagyok!
csak millió szívvirág nektárjától lehetek mámoros,
csak milliók akaratának lehetek foglya…
Nem veszejthetem a szemem egy békés asztali lámpán,
mert minden láng és minden fény tűzvészét kell látnom!
De egyszer, halljátok: egyszer, ha lesz gazdátlan, üres percetek,
küldjetek belőle imát a mindnyájunk Egy-Istenéhez,
hogy egyszer… legyen nekem is a mindenből egy-egy:
egy anyám, egy szeretőm és egy gyermekem!