BENDI IMRE: VAN MÁS NŐ IS...
BENDI IMRE: VAN MÁS NŐ IS...
Haragudjam-e vagy örüljek?
A világ sarkai ujra visszacsikorogtak tengelyeikbe,
már nem te vagy minden elmozdulásnak és pihenésnek egyedüli értelme,
célja.
Elmultak a napok, hetek, hónapok, amikor mint roppant és szelid árnyék
elfelhőzted előlem a virágok varázsát,
a hegyek körvonalait, az uccák zsivaját,
a zenékbe süppenést, a könyvek mákonyát,
a viták villogó tüzeit.
Számomra benned voltak az összes zamatok, izek, parfőmök,
szinek, hangok, formák, mint a bus remetének Szüz Máriában.
A világ sarkai ujra visszacsikorogtak tengelyeikbe,
már nem te vagy minden elmozdulásnak és pihenésnek egyedüli értelme,
célja.
Elmultak a napok, hetek, hónapok, amikor mint roppant és szelid árnyék
elfelhőzted előlem a virágok varázsát,
a hegyek körvonalait, az uccák zsivaját,
a zenékbe süppenést, a könyvek mákonyát,
a viták villogó tüzeit.
Számomra benned voltak az összes zamatok, izek, parfőmök,
szinek, hangok, formák, mint a bus remetének Szüz Máriában.
Ó! Ujjongani szeretnék, ismét gyönyörü tükrözésben látom
a világot.
Hogyan kiáltsam el:
van más nő is rajtad kivül.
Mig pillangóztál előttem asszonyok értek, szüzek serdültek,
izzó mámorok hevültek...
és már nem te vagy minden elmozdulásnak egyedüli értelme,
célja.
Izgult szemeim lecsukódtak számodra.
a világ sarkai ujra visszacsikorogtak tengelyeikbe,
s én nem tudom, hogy haragudjam-e érte, vagy örüljek neki.
a világot.
Hogyan kiáltsam el:
van más nő is rajtad kivül.
Mig pillangóztál előttem asszonyok értek, szüzek serdültek,
izzó mámorok hevültek...
és már nem te vagy minden elmozdulásnak egyedüli értelme,
célja.
Izgult szemeim lecsukódtak számodra.
a világ sarkai ujra visszacsikorogtak tengelyeikbe,
s én nem tudom, hogy haragudjam-e érte, vagy örüljek neki.
