Komjáthy Aladár: Nyugalmak pecsétje
Komjáthy Aladár: Nyugalmak pecsétje
Magasságok felé a lusta sárból
a létbe görnyedt lélek, mint a láng
nyujtóznék, ám a vágy emelte mámor
halott hattyúja más vizekre szállt.
a létbe görnyedt lélek, mint a láng
nyujtóznék, ám a vágy emelte mámor
halott hattyúja más vizekre szállt.
A kék bilincs, amit az égi ív
feszít a létezés csaló világa
fölé rendet hazudni, dacra hív,
üres, nyomasztó, kozmikus ciráda.
feszít a létezés csaló világa
fölé rendet hazudni, dacra hív,
üres, nyomasztó, kozmikus ciráda.
A lázadás terméketlen harangja
hiába kong s a sós eső mögött,
reménytelen, a vad könnyek varangya
meredten ül s a bánat mennydörög.
hiába kong s a sós eső mögött,
reménytelen, a vad könnyek varangya
meredten ül s a bánat mennydörög.
Halott az ég s a hallgatag terek
sötét vizén vigasztalan evez
egy szolga-isten; kényszer törte meg;
közöny-szemén a végzet csüggedez.
sötét vizén vigasztalan evez
egy szolga-isten; kényszer törte meg;
közöny-szemén a végzet csüggedez.
Jaj! szolgaság, a Forma szolgasága;
acél keret, melyben a szétfolyó
élet megáll; a Semmi perc-határa;
s te Föld, te Föld, jajtól kövér golyó.
acél keret, melyben a szétfolyó
élet megáll; a Semmi perc-határa;
s te Föld, te Föld, jajtól kövér golyó.
Agóniád reszket s szivembe metsz,
verejtékedből Léthe-ár fakad;
az éden fája óta csak temetsz
s egyszer bezárod mind az útakat.
verejtékedből Léthe-ár fakad;
az éden fája óta csak temetsz
s egyszer bezárod mind az útakat.
Üdvöz légy Semmi, végső, nagy feloldás;
merev tökély; a zürzavarba font
lét nyugtatója. Sors-rendelte portás
tárd fel nekünk a csillag-tiszta hont.
merev tökély; a zürzavarba font
lét nyugtatója. Sors-rendelte portás
tárd fel nekünk a csillag-tiszta hont.
