Szebenyi Sándor: Koldus ének
délibáb a rét fölött
karcsu tornyokat forgat,
kék, kék, kék a végtelen,
zöld gyík surran sárga fű között
és
kövér napsugár aranyat hint.
Szabad kérnem szegény világtalannak!
ifjú kebled ingerlő vadalma,
finom fátylakba burkold csipődet,
lábad járjon lágy keleti táncot.
Szabad kérnem szegény világtalannak!
anya mellén gyermek virul,
párolgó étel a tálba,
csücsörödik is már apó szája.
Szabad kérnem szegény világtalannak!
fekete hajók csillagokba szállnak,
vannak bársonyos, puha karosszékek,
vannak emberek, akik szépen élnek.
Szabad kérnem szegény világtalannak!
de nehéz a sora bilincsbevert rabnak;
szép az ének: népek bús könnyekbe fúlnak
és fiatal élők most indulnak útnak.
Kezit csókolom… Köszönöm szépen…