Hacsó Erzsébet: Hogy megtanuljam
Hacsó Erzsébet: Hogy megtanuljam
Éjfél van,
körülöttem pihen az ember,
az ég fáradt és tiszta
és a szivem riadtan dobban.
Felébresztett a bűn
s imádság tódul ajakamra.
Oh, Te, aki vagy s aki tudod,
mily szomorú mélyről szakadnak fel büneim,
hogy mily ártatlan bünös vagyok,
bocsáss meg nekem.
Vedd le durva, zsarnok voltomat,
nyisd meg lelkem bús csapjait,
folyjék ki vakmerő lázam utolsó vágyakozása
és gyógyító igéddel csukódjék be a lelkem.
Hogy megtanuljam végre,
szeretni hogyan kell.
körülöttem pihen az ember,
az ég fáradt és tiszta
és a szivem riadtan dobban.
Felébresztett a bűn
s imádság tódul ajakamra.
Oh, Te, aki vagy s aki tudod,
mily szomorú mélyről szakadnak fel büneim,
hogy mily ártatlan bünös vagyok,
bocsáss meg nekem.
Vedd le durva, zsarnok voltomat,
nyisd meg lelkem bús csapjait,
folyjék ki vakmerő lázam utolsó vágyakozása
és gyógyító igéddel csukódjék be a lelkem.
Hogy megtanuljam végre,
szeretni hogyan kell.
