SZABÓ LŐRINC: CIGARETTAFÜST
SZABÓ LŐRINC: CIGARETTAFÜST
Két akarat, két tett, az éber ész
két villanása közt piciny szünet,
tán lankadás, tán előkészület:
a tetszhalott percben szélrezzenés,
két villanása közt piciny szünet,
tán lankadás, tán előkészület:
a tetszhalott percben szélrezzenés,
mely a tüdő szivacsbarlangjait
gáztámadásként elönti s a jó
meleg hús mélyét, szelid riadó,
nyugalmából fölveri egy kicsit.
gáztámadásként elönti s a jó
meleg hús mélyét, szelid riadó,
nyugalmából fölveri egy kicsit.
A tömjéntől ördögök megszaladnak, –
a semmitől irtózva csöndesen
cigarettázom s halkan nevetem,
a semmitől irtózva csöndesen
cigarettázom s halkan nevetem,
hogy e kis füst, kék öncsalás, akármi,
tartalmat ad egy üres pillanatnak,
melyben nem tudnék semmit sem csinálni.
tartalmat ad egy üres pillanatnak,
melyben nem tudnék semmit sem csinálni.
