ERDÉLYI JÓZSEF: PIPACS

Full text search

ERDÉLYI JÓZSEF: PIPACS
Mindenfelé a meggyarolt határon
kalászba szökkent már az új kenyér,
zöldjében úgy lobog a píp virága,
pirosan mint a tűzláng, mint a vér.
Ó mennyi lenne, ha nem irtaná,
nem üldözné magvát a földmives!
Szebb lenne úgy; de a bús fáradó
nem szépséget, hanem hasznot keres.
Káros a szépség. Ültön üldözi,
nyomja, szorítja el ki a haszon;
mégis kikél, követeli jogát,
rikoltva színét minden tavaszon.
Rostálja évről évre gondosan
kenyérmagvát a szigorú igás;
parányi magból mégis nő buján
s kicsattan mint egy véres lázadás.
Itt is ott is a békés zöld vetésben,
üti fejét, nagy piros ajkait
nyitja szilaj szitokra, céda szóra,
harsogja forró, harci dalait.
Szabad a mesgye, még szabad az útfél,
az árokpart, - szégyentelen kiáll,
mint egy merész útonálló avagy
mint egy csavargóvá züllött király.
Elcsábítja a kóbor gyermeket,
elkábítja a szende szűz fejét:
veres szoknyáját felfordítva kéjjel
fogadja a nap hervasztó hevét.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi