BARTALIS JÁNOS: AH, AH, ÉDES FÖLD…
BARTALIS JÁNOS: AH, AH, ÉDES FÖLD…
Ah, ah, megsokszorozódtak küzdéseim,
a napok harca egyre véresebb.
Ah, ah, édes föld! nem ismerek rád,
virágaid halott dalaim csókolják.
a napok harca egyre véresebb.
Ah, ah, édes föld! nem ismerek rád,
virágaid halott dalaim csókolják.
Ah, ah, nagy belső meleg fény kigyúlt bennem.
Még látok pillanatra.
Parázslik szivem körül halál lobogása.
Ah, ah, átjár világító szentség.
Mint haldoklót
óbor vagy aszu pálinka.
Még látok pillanatra.
Parázslik szivem körül halál lobogása.
Ah, ah, átjár világító szentség.
Mint haldoklót
óbor vagy aszu pálinka.
Ah, ah, édes föld: bús mezők!
Most itt állok, még itt állok
bénultan
nagy harcod hevében.
És mind lépek és mind lépek
a vak harcban egyre közelebb -
Most itt állok, még itt állok
bénultan
nagy harcod hevében.
És mind lépek és mind lépek
a vak harcban egyre közelebb -
Tudom: egyszer ugyis minden lesz csendesebb.
