FRISS ENDRE: SZÜRET

Full text search

FRISS ENDRE: SZÜRET
A hídra léptünk s még kisért bennünket az árnyék,
de elmaradt a fordulónál, mint a kósza eb –
Végre!… bókolt a testes diófa
s lehajló ágával kedvesen tessékelt előre
szigoru rendben álltak a szőllőkarók,
bő köpenyükben.
Mint a halálba induló ezred! –
S a présház!… hogy megelevenült,
karjai kitárva,
s hivó, mosolygó ablakocskái!…
Csend guggol benn, csak a szőllő-lé csobog
a szitáról, egyhanguan, az örlő ásit,
karja fáradtan csüng már, a földön
sötét szőllő-szem vérzik, alvadón
Mint János legurult fője.
Csönd van, nem rikolt senki, miért is?
Csendes szó illik ma sorunkhoz –
Este lett, a Sashegy már feketén
gubbaszt, olajfánk rámázolódik
az égre… kócos gyerekfej!…
fölötte sarló fityeg és meztelen
csillagok dideregnek.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi