DÉRY TIBOR: HAJNALTÁJT
DÉRY TIBOR: HAJNALTÁJT
A hajnali üres uccákon somfordál behúzott nyakkal
a hét sovány Esztendő: Csend van. Egy uccai lámpás kiváncsi
ebként sárga fényt ereszt egy vak sarokkőre. A sarokkő
betelik és prüszköl. A derengésben lassanként kiválnak
az árnyak és mogorván hánykolódva, ismeretlenül
egymásra fekszenek. Borzong s szürkén nyujtózkodik az úttest,
a járdák felkunkorodnak. Az éjszaka kihúnyó fényei
a kapuk elé gyűlnek s ráncos arccal várják a szemetest.
a hét sovány Esztendő: Csend van. Egy uccai lámpás kiváncsi
ebként sárga fényt ereszt egy vak sarokkőre. A sarokkő
betelik és prüszköl. A derengésben lassanként kiválnak
az árnyak és mogorván hánykolódva, ismeretlenül
egymásra fekszenek. Borzong s szürkén nyujtózkodik az úttest,
a járdák felkunkorodnak. Az éjszaka kihúnyó fényei
a kapuk elé gyűlnek s ráncos arccal várják a szemetest.
A hét sovány Esztendő leül a sarokkőre. Homlokukban
egy kerek pillátlan verejtékcseppel felnéznek az égre,
mint Polyphemos. Fölöttük az erkélyen veréb csiripel
s a késlekedő napot szólongatja. A kéményeken át,
ébredezik a város: halványszürke füsttel emészti el
a hálószobákból kiszabadult sóhajokat, a tetőn
póklábon futkosókat. Lassan dereng a sötét felhőkön túl
s egy polgár szájtátva ásít. A kerek sarokkő mellett
hét kísértet tollászkodik s várja a hajnali szerelmet.
egy kerek pillátlan verejtékcseppel felnéznek az égre,
mint Polyphemos. Fölöttük az erkélyen veréb csiripel
s a késlekedő napot szólongatja. A kéményeken át,
ébredezik a város: halványszürke füsttel emészti el
a hálószobákból kiszabadult sóhajokat, a tetőn
póklábon futkosókat. Lassan dereng a sötét felhőkön túl
s egy polgár szájtátva ásít. A kerek sarokkő mellett
hét kísértet tollászkodik s várja a hajnali szerelmet.
