ERDÉLYI JÓZSEF: NAPFORDULÁS
ERDÉLYI JÓZSEF: NAPFORDULÁS
Karácsony van s Óév. – Ilyentájt
kapja sovány bérét kezéhez,
szegődik és szerződik ujra
az esztendőcseléd s a részes,
csikarva, mint a jót a rögből,
gazdakézből a bért, a részt,
remegve: mit hoz a jövendő, -
fagyot, vizet, aszályt, verést…
kapja sovány bérét kezéhez,
szegődik és szerződik ujra
az esztendőcseléd s a részes,
csikarva, mint a jót a rögből,
gazdakézből a bért, a részt,
remegve: mit hoz a jövendő, -
fagyot, vizet, aszályt, verést…
Karácsony elsőnapja ünnep
s béke, de másodnapja harc. -
Jönnek a betlehemesek:
tégy jót ember, ha jót akarsz,
kivont karddal, küszöbödön,
angyal van és három király
s a három király leborul
a szűzanya lábainál.
s béke, de másodnapja harc. -
Jönnek a betlehemesek:
tégy jót ember, ha jót akarsz,
kivont karddal, küszöbödön,
angyal van és három király
s a három király leborul
a szűzanya lábainál.
Szegesbottal a pásztorok
házad pallóját döngetik.
Fel gazda, gazdasszony, kalácsot
és bort és tallért adj nekik…
Ingben-gatyában jár az angyal,
jelezve, hogy örök a nyár,
hiába tél, fogság, az Élet
nem halt meg és az Ige áll.
házad pallóját döngetik.
Fel gazda, gazdasszony, kalácsot
és bort és tallért adj nekik…
Ingben-gatyában jár az angyal,
jelezve, hogy örök a nyár,
hiába tél, fogság, az Élet
nem halt meg és az Ige áll.
Most kezdődik a hosszu tél,
de itt van már, hó, jég alatt
a tavasz, mint titokban egy szép
világhódító gondolat,
mint patyolatpólyában egy kis
magatudatlan csecsemő,
ki pad alatt, hamuban is,
a felnőttek fejére nő.
de itt van már, hó, jég alatt
a tavasz, mint titokban egy szép
világhódító gondolat,
mint patyolatpólyában egy kis
magatudatlan csecsemő,
ki pad alatt, hamuban is,
a felnőttek fejére nő.
Akármilyen lassan, de nyillik
a télbörtön jégajtaja
s egyszer csak hóvirág csilingel;
felébred a bús ibolya,
felébred a hófoltos erdő
s a kiskert a kis ház előtt, -
egyszer csak a felhők szerelm
borus keble feldübörög…
a télbörtön jégajtaja
s egyszer csak hóvirág csilingel;
felébred a bús ibolya,
felébred a hófoltos erdő
s a kiskert a kis ház előtt, -
egyszer csak a felhők szerelm
borus keble feldübörög…
Ezerkilencszázharminc, negyven,
kétezeréves hosszu tél
s kezdetén-e, végén vagyunk-e,
olyan mindegy. – Az Ige él
s el jön az Ország mégis eljön,
feláll hadak s romok felett,
rügyet pattant, bimbót hasaszt
rózsát fest egy nagy kikelet…
kétezeréves hosszu tél
s kezdetén-e, végén vagyunk-e,
olyan mindegy. – Az Ige él
s el jön az Ország mégis eljön,
feláll hadak s romok felett,
rügyet pattant, bimbót hasaszt
rózsát fest egy nagy kikelet…
…Tél van s tél lesz még jó soká,
csak most kezdődik komolyan.
Óévet írunk még, de már
az új naptárnak ára van,
fedelén új évszám ragyog,
piroslik, mint a hajnalég…
Föl, le… f öl le… föl… Így forog
velünk a nagy világkerék…
csak most kezdődik komolyan.
Óévet írunk még, de már
az új naptárnak ára van,
fedelén új évszám ragyog,
piroslik, mint a hajnalég…
Föl, le… f öl le… föl… Így forog
velünk a nagy világkerék…
