GELLÉRT OSZKÁR: KESELYÜK
GELLÉRT OSZKÁR: KESELYÜK
Barátaim, kiábrándultak,
Fanyarak, józan-keserűk,
Most úgy ülünk itt,
Akár tollászkodó keselyűk
A sivatag közepén.
Fanyarak, józan-keserűk,
Most úgy ülünk itt,
Akár tollászkodó keselyűk
A sivatag közepén.
Már nem kérdezzük: hogyan volt, mért van?
Lesz, ami lesz.
Egykori közös szeretőnk: Dicsőség
Fekszik előttünk aléltan.
Lesz, ami lesz.
Egykori közös szeretőnk: Dicsőség
Fekszik előttünk aléltan.
A gyilkos nap tüzével ráront
S arcát gennyesre marja.
Haldoklik a szomjuságtól.
Rémült szeme mintha felénk hunyorítna:
Ne még, ne még, ne még.
Mi várunk.
Végre!
Végsőt vonaglik s halott.
S arcát gennyesre marja.
Haldoklik a szomjuságtól.
Rémült szeme mintha felénk hunyorítna:
Ne még, ne még, ne még.
Mi várunk.
Végre!
Végsőt vonaglik s halott.
Akkor nekiállunk
Hogy fölzabáljuk kiaszott tetemét.
S lerágott húscafatok közt
Víjjognak véres lakoma-dalok.
Hogy fölzabáljuk kiaszott tetemét.
S lerágott húscafatok közt
Víjjognak véres lakoma-dalok.
S fölszállva a dögről kisideig
Lengünk s kerengünk fölötte még.
Aztán mind-mind magasabbról
Nézünk le rá: – Dicsőség hol vagy? -
Míg fehér csontváza egybeolvad
A sivatag sárga tengerével.
Lengünk s kerengünk fölötte még.
Aztán mind-mind magasabbról
Nézünk le rá: – Dicsőség hol vagy? -
Míg fehér csontváza egybeolvad
A sivatag sárga tengerével.
