GELLÉRT OSZKÁR: A HÁLÁTLAN KEDVESHEZ

Full text search

GELLÉRT OSZKÁR: A HÁLÁTLAN KEDVESHEZ
Esővert madaram, akit egy tavaszi reggel
A tenyeremre vettelek,
S ingem alá rejtve melengetőn
Mentem veled hosszú léptekkel
A mélyen lélekző mezőn, a lassan
Derülő ég alatt -
Emlékszel-e?
Már emelgetted száradó szárnyaidat,
S már kapirgáltad a mellemet kis karmaiddal,
S bordáimon csőröcskéd már kopogtatott ingerkedőn:
- Kalitka, szív kalitkája, szeretnél, úgye
Szeretnél fogva tartani örökké?
S már parázslott újra a nap.
S én hanyattfekve egy domboldalon,
Babusgató tenyérrel a te pihegő-dobogó testecskéd fölött,
Elszenderedtem.
S jaj, közben a mellemről lecsúszott elzsibbadt karom.
S mire ébredtem: már nem voltál sehol.
Hálátlan madár!
Csak kis karmaid s csőröcskéd nyomát,
Pár piros karcolást a szív iránt
Hagytál emlékül s üzenetül
(Hogy máskor jobban vigyázzak.)
Óh, hasra fordulni most! s homlokomat
A földre szorítni! s ujjammal belevájni s fogammal
Tépdesni körülöttem a füvet!
Hogy nyomomat emlékül s üzenetül őrizd
Tavaszi domboldal, addig legalább,
Míg felborzol egy új szél,
És végigpaskol egy új eső,
És fölszárít egy új nap,
S minden begyógyul.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi