ILLYÉS GYULA: A SZÉTVERT SEREG
ILLYÉS GYULA: A SZÉTVERT SEREG
Havas hegyek csúcsán fortyog e csárda
szétszálló hangjaival -
...Ez kell nekünk, ez a testes csaplárnő és e vad zsivaj!
A falnak szánt pohár! s e borfoltos abrosz, mint téli harcmező...
Bot, füst és félhomály, - ez, ez kell már nekünk s e trágár férfi-dal!
s a szutykos ujj közül vígan kipendülő
A falnak szánt pohár! s e borfoltos abrosz, mint téli harcmező...
Bot, füst és félhomály, - ez, ez kell már nekünk s e trágár férfi-dal!
s a szutykos ujj közül vígan kipendülő
ezüst! s a szolgáló röheje, mely véle arcátlan összecseng!
Bömbölj vitéz! üvöltsd túl lelked jajszavát s a szörnyű roppanást
midőn a győzelem recsegve összedőlt... Ki egykoron fejed
szüz mellre fektetéd s hallgattál kapkodón-vitázó dobbanást:
Bömbölj vitéz! üvöltsd túl lelked jajszavát s a szörnyű roppanást
midőn a győzelem recsegve összedőlt... Ki egykoron fejed
szüz mellre fektetéd s hallgattál kapkodón-vitázó dobbanást:
borulj e rossz-szagú leányra most! röhögj, vond a sarok felé...
Ha már zuhanni kell! Jövődből, lázadó, egedből messzire
repítve hát zuhanj! rejtsd égő arcodat szennyes karok közé,
rántson ocsmány különc sorsod legmélyire.
Ha már zuhanni kell! Jövődből, lázadó, egedből messzire
repítve hát zuhanj! rejtsd égő arcodat szennyes karok közé,
rántson ocsmány különc sorsod legmélyire.
Széthullt a szép sereg! Vértől s vad harci daltól részegen
hevernek távol a halottak s testükön az ellenség zömök
szekereket vezet kurjantva... Rőt pernyét hullajtó éjjeken
fut át mint életén s izzadtságát nyeli a gyáva üldözött.
hevernek távol a halottak s testükön az ellenség zömök
szekereket vezet kurjantva... Rőt pernyét hullajtó éjjeken
fut át mint életén s izzadtságát nyeli a gyáva üldözött.
Nem halhatott meg ő, - falánk kisértetként folyton bolyongni fog,
ablak alatt szalad, káromkodva csúszik a jégen, földreül,
surranva inni gyűl... körötte múlt idők friss látképe forog!
néz s felsír hirtelen s társa vállára dűl.
ablak alatt szalad, káromkodva csúszik a jégen, földreül,
surranva inni gyűl... körötte múlt idők friss látképe forog!
néz s felsír hirtelen s társa vállára dűl.
Ottkünn a szél szaval! - Hallgass komisz ripacs, atyáink szelleme!
szabadság? szent bosszú?! - fütty tör be, leng a mécs, félrőfnyi nyelvet ölt
s kilobban büzösen. - Jön a tragédia! Kezdj rá, nemes zene:
röhej, leánysikoly, hörgés, asztalverés! - Fölugrik, hasradől
szabadság? szent bosszú?! - fütty tör be, leng a mécs, félrőfnyi nyelvet ölt
s kilobban büzösen. - Jön a tragédia! Kezdj rá, nemes zene:
röhej, leánysikoly, hörgés, asztalverés! - Fölugrik, hasradől
s vért hány a vén palack! - Kinek reménye nincs, nem él az ő se már!
Önönmagunk kínos emlékei, táncra, barátim! - Véresen
folynak az ablakok... mögöttük messze, lent, mint lázkép léptet át
letiprott földünkön magas sovány lován
a Hóditó s nyerít... s szétnéz az elhagyott havas vidékeken.
Önönmagunk kínos emlékei, táncra, barátim! - Véresen
folynak az ablakok... mögöttük messze, lent, mint lázkép léptet át
letiprott földünkön magas sovány lován
a Hóditó s nyerít... s szétnéz az elhagyott havas vidékeken.
