MARCONNAY TIBOR: KIMONDHATATLAN SZERETET

Full text search

MARCONNAY TIBOR: KIMONDHATATLAN SZERETET
Mint orvos, aki önmagához késsel nyulni nem mer,
ugy vagyok szeretetemmel.
Ez a testem, ez a lelkem világa.
Reszketne a kezem, ha belevágna.
Mindenről, ami távol: ömlik szavam.
Csak részvéttől bizonytalan.
Részvét, jóság, szeretet rosszkor
árad belőlem s torz, zavaros kor
biggyeszti ajkát, kinevet.
Mily meghatóan tudnak szólni a
gonosz-szemüek szeretetről,
mely tőlük messze-hullt harmónia,
mi pedig dadogunk, ugy fölkavar.
Párom! Te is ilyen vagy, egy a sorsunk.
Az ablakodra szálló drága kis,
didergő verebeket is
sajnálod. És szeretsz minden vigaszt.
És még a zajt is szereted, mely
álmodból fölriaszt.
De lásd, még éretlen szeretetünk hatalma,
mig a gőgös elsietőknek is
magát mutatni akarja.
Nincs szebb, mint a rejtegetett jóság.
A verssorokban
ugyis szivünk verése dobban:
minek külön beszélni róla?
Rejtett s érett szeretetünk gyümölcse
egy okosabbá s igazságosabbá
alakuló világot éltető hit.
S kik az okot sohsem keresték,
ám higyjék, hogy ilyen a hidegség.
Józanságunkról tudjon a világ csak,
jóságunkról senkise tudjon
csupán egymásnak árulkodjon:
igy leszünk igaz társak.
Harcunknak pihenése, magányunk buzditása
a csókunk. Senkise lássa.
Levett bilincs.
A világ felé eltakarjuk
jóságunk arcát. Senki sincs
testvér ily megnyilatkozásra:
csak egymással lehetünk szabadok.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi