ERDÉLYI JÓZSEF: BÉKA
ERDÉLYI JÓZSEF: BÉKA
1.
Mezítlábas falusi lány,
szemrevaló szűz volt Jolán,
erős és bátor hajadon,
csak a békától félt nagyon.
Ha rágondolt is, rezketett,
útálta azt a hideget,
rá se tudott nézni soha:
félt hogy kihull szép fogsora;
mégis megtörtént ővele,
eljött annak az ideje,
mit addig tenni nem tudott, –
hogy egy kis békát megfogott…
szemrevaló szűz volt Jolán,
erős és bátor hajadon,
csak a békától félt nagyon.
Ha rágondolt is, rezketett,
útálta azt a hideget,
rá se tudott nézni soha:
félt hogy kihull szép fogsora;
mégis megtörtént ővele,
eljött annak az ideje,
mit addig tenni nem tudott, –
hogy egy kis békát megfogott…
2.
Mezítláb járt ő nyáron át
s egyszer, amint kapált, kapált,
hát egy oktondi békafi,
lábára talált ugrani,
Jolánt megrázta hirtelen
a nagy halálos förtelem,
nem is tudta, hogy mit mivel
a kapa fényes élivel…
Kapált tovább, kapálgatott,
de látta a csepp állatot,
behunyt szemmel is élesen,
ahogy felfordult véresen…
s egyszer, amint kapált, kapált,
hát egy oktondi békafi,
lábára talált ugrani,
Jolánt megrázta hirtelen
a nagy halálos förtelem,
nem is tudta, hogy mit mivel
a kapa fényes élivel…
Kapált tovább, kapálgatott,
de látta a csepp állatot,
behunyt szemmel is élesen,
ahogy felfordult véresen…
3.
Megvágta az a csúf kapa…
olyan volt mint egy kisbaba,
kitárva két pici keze, –
megáll az ember ép esze…
Isten az égből látta őt,
a szívtelen gonosztevőt
és büntetését elveszi,
ha bűnét jóvá nem teszi.
Egyszer majd ő is anya lessz,
talán egy szép kis fia lessz,
talán azt éri valami, –
nem lehet azt kimondani…
olyan volt mint egy kisbaba,
kitárva két pici keze, –
megáll az ember ép esze…
Isten az égből látta őt,
a szívtelen gonosztevőt
és büntetését elveszi,
ha bűnét jóvá nem teszi.
Egyszer majd ő is anya lessz,
talán egy szép kis fia lessz,
talán azt éri valami, –
nem lehet azt kimondani…
4.
Dél lett nehezen, a kapát
letette az egész család
s egy fa alá telepedett,
de jót a lány nem ehetett.
Csak úgy mutatta hogy eszik,
örült hogy észre nem veszik,
csak várta hogy aludjanak,
őróla mitse tudjanak:
akkor felkelt és visszament,
keresni a kis tetemet.
Hogy megtalálta, úgy örült,
szeméből könnyet is törült.
letette az egész család
s egy fa alá telepedett,
de jót a lány nem ehetett.
Csak úgy mutatta hogy eszik,
örült hogy észre nem veszik,
csak várta hogy aludjanak,
őróla mitse tudjanak:
akkor felkelt és visszament,
keresni a kis tetemet.
Hogy megtalálta, úgy örült,
szeméből könnyet is törült.
5.
Teljesedett amit akart:
a puha földbe sírt kapart,
parányi sírt, – a kis halott
békében hadd pihenjen ott.
Felvette, mint egy kisbabát,
mint édesanya kisfiát
s eltemette… Föléje még
sírhalom és jel illenék,
úgy érezte: megilleti
s egy fűszálból tűzött neki
fejtőlvalót és távozott,
jóvátéve ha kárhozott.
a puha földbe sírt kapart,
parányi sírt, – a kis halott
békében hadd pihenjen ott.
Felvette, mint egy kisbabát,
mint édesanya kisfiát
s eltemette… Föléje még
sírhalom és jel illenék,
úgy érezte: megilleti
s egy fűszálból tűzött neki
fejtőlvalót és távozott,
jóvátéve ha kárhozott.
6.
A béka sírját az eső
elmosta rég, a verdeső,
elhagyta ő is a mezőt
és a városba költözött.
Falujáról beszélt Jolán,
a szép, okos cselédleány,
de ezt a kis történetet,
nem mondta volna senkinek,
senkinek tán, csak énnekem, –
érezte, hogy én szeretem
s szeretett ő is, úgy lehet,
kedvelt egy kicsit engemet…
elmosta rég, a verdeső,
elhagyta ő is a mezőt
és a városba költözött.
Falujáról beszélt Jolán,
a szép, okos cselédleány,
de ezt a kis történetet,
nem mondta volna senkinek,
senkinek tán, csak énnekem, –
érezte, hogy én szeretem
s szeretett ő is, úgy lehet,
kedvelt egy kicsit engemet…
7.
Hol szolgál most szegény Jolán?
Gondol-e úgy néha reám?
Vagy asszony lett belőle rég,
szegény asszony, örök cseléd…
Vagy hitt a szép szónak vakon
s csalódott nagyon, nagyon
és hazament a faluba
karján mosolygó kisbaba, –
béka, kisbéka, jó meleg…
Kisvánkosára könny pereg…
Gondol-e úgy néha reám?
Vagy asszony lett belőle rég,
szegény asszony, örök cseléd…
Vagy hitt a szép szónak vakon
s csalódott nagyon, nagyon
és hazament a faluba
karján mosolygó kisbaba, –
béka, kisbéka, jó meleg…
Kisvánkosára könny pereg…
