Gellért Oszkár: : Egy könyv kolophonja
Gellért Oszkár: : Egy könyv kolophonja
Mult ifjuságom tündérkisasszonya, ki
Kezedben egy virágzó jázminággal
Elibém libbensz csillagtalan éjjel
S arcomba legyezve a jázmin illatát
Így kérded, hogy milyen illatú a hajad,
S én nem tudom, nem tudom a jázmin illatától
Megösmerni a hajad illatát,
Óh én! ki valaha ezer virág között
Szédülve, húnyt szemmel is kitaláltam,
Hogy milyen virágot tűztél a hajadba:
Kezedben egy virágzó jázminággal
Elibém libbensz csillagtalan éjjel
S arcomba legyezve a jázmin illatát
Így kérded, hogy milyen illatú a hajad,
S én nem tudom, nem tudom a jázmin illatától
Megösmerni a hajad illatát,
Óh én! ki valaha ezer virág között
Szédülve, húnyt szemmel is kitaláltam,
Hogy milyen virágot tűztél a hajadba:
Mult ifjuságom tündérkisasszonya, ki
Incselkedőn máris tovalibbensz
S a fellegekből kibukó telihold
Lemeztelenítő kemény sugarában
Megállsz ezüstlőn s így kérded pihegve,
Hogy meg tudom-e mondani szemed szinét,
Óh én! ki valaha e szempár kékjét
S aranyát s feketéjét s zöldjét s ibolyáját
Ahogy felgyúlt s kihamvadt pillanatonként,
Mind látni tudtam egyszerre s külön:
Incselkedőn máris tovalibbensz
S a fellegekből kibukó telihold
Lemeztelenítő kemény sugarában
Megállsz ezüstlőn s így kérded pihegve,
Hogy meg tudom-e mondani szemed szinét,
Óh én! ki valaha e szempár kékjét
S aranyát s feketéjét s zöldjét s ibolyáját
Ahogy felgyúlt s kihamvadt pillanatonként,
Mind látni tudtam egyszerre s külön:
Mult ifjuságom tündérkisasszonya, ki
Már búcsut intesz s hipp-hopp el is tűnsz
A jegenyesor mögött, ahonnan utólszor
Kérded, hogy meg tudom-e mondani a hangról
Ami ajkaid közül most röpdös dalolva,
Hogy az öröm hangja-e vagy a fájdalomé,
Hahota-e vagy jajongás?
Óh én! – – – bennem lásd végkép összefolynak
Illatok s fények. S távoli trillád
Dajkáló éneke már a halálnak.
Már búcsut intesz s hipp-hopp el is tűnsz
A jegenyesor mögött, ahonnan utólszor
Kérded, hogy meg tudom-e mondani a hangról
Ami ajkaid közül most röpdös dalolva,
Hogy az öröm hangja-e vagy a fájdalomé,
Hahota-e vagy jajongás?
Óh én! – – – bennem lásd végkép összefolynak
Illatok s fények. S távoli trillád
Dajkáló éneke már a halálnak.
