Erdélyi József: Otthon
Erdélyi József: Otthon
Nyár van… Azóta learattak,
a tarlott földeken,
keresztben szárad a sok kéve, mint
megannyi holttetem.
a tarlott földeken,
keresztben szárad a sok kéve, mint
megannyi holttetem.
Az erdőből kiszáll a vadgalamb,
dézsmálja a szemet.
Vadgalambként suhan szerelmem
s tekinti földemet…
dézsmálja a szemet.
Vadgalambként suhan szerelmem
s tekinti földemet…
A dűlőkön hajnali harmat,
záporeső után,
csillagvirágok özönével
rajong a kék katáng.
záporeső után,
csillagvirágok özönével
rajong a kék katáng.
De az ártatlan kék virágok
elhervadnak hamar;
megvakitja őket a nap, kegyetlen,
lángsugaraival, –
elhervadnak hamar;
megvakitja őket a nap, kegyetlen,
lángsugaraival, –
mint Dárius király a kékszemű,
térdrehullt foglyokat,
tüzes nyárssal, feszes pórázon tartva
érzékeny ajkukat…
térdrehullt foglyokat,
tüzes nyárssal, feszes pórázon tartva
érzékeny ajkukat…
