Nagy Zoltán: Diadalének
Nagy Zoltán: Diadalének
A porban ülő koldus, most énekelek én,
Erős szivvel, töretlen, diadaléneket.
Halljad, vak sors s konok végzet, te is:
Enyém a diadal!
Erős szivvel, töretlen, diadaléneket.
Halljad, vak sors s konok végzet, te is:
Enyém a diadal!
Mert a nagy tolvajok megtalálták az én kincsemet,
Amit szereztem szaladó évek sietős zürzavarában
S kuporgattam álmatlan éjfelek kutfenekén,
Megtalálták s röhögve vitték csapszékbe elinni
Reszkető aggkorom nyugtató reményét.
Amit szereztem szaladó évek sietős zürzavarában
S kuporgattam álmatlan éjfelek kutfenekén,
Megtalálták s röhögve vitték csapszékbe elinni
Reszkető aggkorom nyugtató reményét.
De egy fényes fillért nem vettek észre,
Egy fényes fillér megmaradt nékem,
Ó diadal!
Egy fényes fillér megmaradt nékem,
Ó diadal!
S hatalmaskodó szomszédok is jöttek
S kivertek engem apáim örökéből.
Sáskák legelték az életemet
S oktalan barmok bőgve tiporták gyönge mezőim.
S kivertek engem apáim örökéből.
Sáskák legelték az életemet
S oktalan barmok bőgve tiporták gyönge mezőim.
De árok mélyén megmaradt nékem
Rejtett csalitnak zöld menedéke,
A vérehulló fű virit még nékem és a bogáncs is,
Ó diadal!
Rejtett csalitnak zöld menedéke,
A vérehulló fű virit még nékem és a bogáncs is,
Ó diadal!
S kántáló fajankók jártak a réten,
Kergették félénk pillangóit a csendnek.
Suhancok ültek életem fája alá
S tépték a lombot gondtalanul kalapjukhoz virágnak.
Napjaim szaggatta, mint almát a falusi tolvaj,
Minden arramenő s részeg béresek vitték
Szénásszekérrel az álmaimat.
Kergették félénk pillangóit a csendnek.
Suhancok ültek életem fája alá
S tépték a lombot gondtalanul kalapjukhoz virágnak.
Napjaim szaggatta, mint almát a falusi tolvaj,
Minden arramenő s részeg béresek vitték
Szénásszekérrel az álmaimat.
De egy-egy percet eldugtam mégis
Öklelő, vizsla szemük elől,
Titkolt percét az édes magánynak, mely csak az enyém,
Lopott morzsáit a rámmaradt örökkévalóságnak.
Öklelő, vizsla szemük elől,
Titkolt percét az édes magánynak, mely csak az enyém,
Lopott morzsáit a rámmaradt örökkévalóságnak.
S harcba küldött engem az én Uram,
Nem tudom ki és nem tudom miért
S ült tán egykedvün, gőgös király, messzi várában tó peremén
S kitudja, min tünődött örök csendben és örök magányban,
Nem tudva rólam,
Mikor karom levágták, lábam kitépték
S dült romok közt otthagytak étkül
A kóbor kutyáknak.
Nem tudom ki és nem tudom miért
S ült tán egykedvün, gőgös király, messzi várában tó peremén
S kitudja, min tünődött örök csendben és örök magányban,
Nem tudva rólam,
Mikor karom levágták, lábam kitépték
S dült romok közt otthagytak étkül
A kóbor kutyáknak.
De ime, maradék kis életemet kilopom a napra
Mikor nem látja senki
S titkon szertetekintek gyönyörü mezőin
Az érthetetlen, ragyogó világnak.
Mikor nem látja senki
S titkon szertetekintek gyönyörü mezőin
Az érthetetlen, ragyogó világnak.
