FENYŐ LÁSZLÓ: MINT A VERÉBFIÓKA
FENYŐ LÁSZLÓ: MINT A VERÉBFIÓKA
Mint a verébfióka vár,
vár bennem a dal:
tátottcsőrü madár,
hogy hozna anyja néki
morzsát, ó az a morzsa
szárnyát növeszti majd!
vár bennem a dal:
tátottcsőrü madár,
hogy hozna anyja néki
morzsát, ó az a morzsa
szárnyát növeszti majd!
Anyám, világ:
egyetlen egy
morzsa-jelet
adj, hogy szeretsz, hogy
kellek neked;
rajongó nézést, meleg híveket,
egy kis sikert! –
mert így, cseppenként eleped
bennem a jó, mely mindörökre,
tudod, érted rezeg –
egyetlen egy
morzsa-jelet
adj, hogy szeretsz, hogy
kellek neked;
rajongó nézést, meleg híveket,
egy kis sikert! –
mert így, cseppenként eleped
bennem a jó, mely mindörökre,
tudod, érted rezeg –
Az eső is boldogtalan,
akit közömbös városi tetőkről
a szemetesudvarra zökkent
pattogva a sorsa,
de békélten alszik bele a földbe,
ha ott, nyomán, egyetlen száron
egyetlen szemmel gazdagabb lett
egyetlen árva kukorica-torzsa!
akit közömbös városi tetőkről
a szemetesudvarra zökkent
pattogva a sorsa,
de békélten alszik bele a földbe,
ha ott, nyomán, egyetlen száron
egyetlen szemmel gazdagabb lett
egyetlen árva kukorica-torzsa!
Anyám, világ:
lásd, így vagyok dalommal én is.
lásd, így vagyok dalommal én is.
