Erdélyi József: Két tanács
Erdélyi József: Két tanács
Térdére ültetett a báró,
és bölcs tanácsokat adott, –
a lelkemre kötötte jól, hogy
ne legyek elbizakodott.
és bölcs tanácsokat adott, –
a lelkemre kötötte jól, hogy
ne legyek elbizakodott.
Kisfiu voltam, az apám meg
szegény cseléd künn a tanyán,
hol érző szív, értelmes elme
veszejtő, súlyos adomány.
szegény cseléd künn a tanyán,
hol érző szív, értelmes elme
veszejtő, súlyos adomány.
Ha büszke volt is rám titokban,
nem tetszett néki valahogy
s a lelkemre kötötte zordan:
tanuld meg, hogy ne tolakodj!…
nem tetszett néki valahogy
s a lelkemre kötötte zordan:
tanuld meg, hogy ne tolakodj!…
A báróból beszélt az úr és
beszélt apámból a cseléd
s a két tanács két szörnyetegként
szállta meg útam két felét.
beszélt apámból a cseléd
s a két tanács két szörnyetegként
szállta meg útam két felét.
De egy hang azt súgta szívemben:
ne félj, fiam, veled vagyok,
csak énbennem bíznak, mikor tán
magukban bíznak a nagyok, –
ne félj, fiam, veled vagyok,
csak énbennem bíznak, mikor tán
magukban bíznak a nagyok, –
csak törd az útat, vágj előre,
göringyeken, töviseken, –
felfogom én a hőst és győztes,
magas térdemre ültetem!…
göringyeken, töviseken, –
felfogom én a hőst és győztes,
magas térdemre ültetem!…
