Bányai Kornél: Omszk és Krasznojarszk között
Bányai Kornél: Omszk és Krasznojarszk között
(Krasznojarszk, 1917)
Szűz föld, ifjú álmaim s apáim földje,
jó lenne megpihenni itt
s kedvemre bolyongva csókkal
illetni zöld zsombékjaid –
jó lenne megpihenni itt
s kedvemre bolyongva csókkal
illetni zöld zsombékjaid –
nem így! nem így! hogy talán embert is öltem,
agyamban döng a háború
s mintha ez lenne büntetésem:
szétlőtt lélekkel iszonyú
agyamban döng a háború
s mintha ez lenne büntetésem:
szétlőtt lélekkel iszonyú
fogságba törve visznek keletre, más világ
végére hajszolt vonaton.
Fényes füveit hiába lengeti
a nagyszerű rokon vadon.
végére hajszolt vonaton.
Fényes füveit hiába lengeti
a nagyszerű rokon vadon.
Ó boldogok a szabadon legelésző felhők,
furulyás pásztoruk a szél
s a tágas égen fellegesen
csavargó vídám seregély.
furulyás pásztoruk a szél
s a tágas égen fellegesen
csavargó vídám seregély.
Boldogok a kirgizek is, akik erre tanyáznak,
bőrrel vont sátraik alatt
be szívesen szőném tovább
gyermekkori álmaimat.
bőrrel vont sátraik alatt
be szívesen szőném tovább
gyermekkori álmaimat.
Vagy lennék pusztai tűz, melynek szájában ropogva
omlik a zsíros réti gaz
s lobogó füstsörénnyel menekül,
izgatottan mint vén csikasz.
omlik a zsíros réti gaz
s lobogó füstsörénnyel menekül,
izgatottan mint vén csikasz.
De hasztalan, tovább sodor kegyetlen
sorsom e tájról: rab vagyok
s valahol a Sárgatenger partján
hazátlanul elhervadok.
sorsom e tájról: rab vagyok
s valahol a Sárgatenger partján
hazátlanul elhervadok.
