Somlyó Zoltán: Siet e század…
Somlyó Zoltán: Siet e század…
Csavarokkal és tengelyekkel,
huzalokkal és hengerekkel,
telepekkel, szigetelőkkel,
szelepekkel, gőzös erőkkel;
szárnyakkal, zúgó motorokkal,
fém-tüdővel, acéltorokkal,
vas-szívvel, melyben nincs alázat;
szerelte fel magát e század!
huzalokkal és hengerekkel,
telepekkel, szigetelőkkel,
szelepekkel, gőzös erőkkel;
szárnyakkal, zúgó motorokkal,
fém-tüdővel, acéltorokkal,
vas-szívvel, melyben nincs alázat;
szerelte fel magát e század!
Nagy útra készül… Messzi térre…
Nem szomjas borra már, csak vérre…
Zsákmányra felhők peremén les…
Már a szerelemre sem éhes…
A hideg ébrenlét királya,
már az álmokat sem kivánja…
Valóságban él, csak anyagban,
mely tapintható s csalhatatlan…
Nem szomjas borra már, csak vérre…
Zsákmányra felhők peremén les…
Már a szerelemre sem éhes…
A hideg ébrenlét királya,
már az álmokat sem kivánja…
Valóságban él, csak anyagban,
mely tapintható s csalhatatlan…
Siet e század!… És a tűz még,
mely benn zihál, minthogyha űznék:
árnyát kisérteties fénnyel
előbbre veti – rémes fény-jel!…
Hogy a Saturnusban s a Holdban
megláthassák, hogy merre, hol van?…
Célt mutat, mint a bamba állat?…
Izgatja a telitalálat?…
mely benn zihál, minthogyha űznék:
árnyát kisérteties fénnyel
előbbre veti – rémes fény-jel!…
Hogy a Saturnusban s a Holdban
megláthassák, hogy merre, hol van?…
Célt mutat, mint a bamba állat?…
Izgatja a telitalálat?…
Rohanj: század, te külön bolygó!
Utánad nézni, bús, de oly jó!
Látni magam’: kis pontot benned
s tudom, hogy így kell tönkremenned…
Kis kalapáccsal én, te szörnyü
ágyúkkal, miknek röpte könnyü…
ahova én förtelmes félszszel:
te is csak oda, oda érsz el!…
Utánad nézni, bús, de oly jó!
Látni magam’: kis pontot benned
s tudom, hogy így kell tönkremenned…
Kis kalapáccsal én, te szörnyü
ágyúkkal, miknek röpte könnyü…
ahova én förtelmes félszszel:
te is csak oda, oda érsz el!…
