Monostori Márton: A szibáriszi koldus
Mit érsz, mit kérsz, mit vársz öreg?
Hiszed, hogy a megcsordult ámforából
A te süvegedbe is töltenek?
Inségedet az irgalmas kövek?
Az emberek, barátom, meg se hallják
Sírásodat a korcsmákból jövet.
Az nem felezhet koldussal kupát;
A boldognak a kincs másokra kellett,
Csak szomjazónak úr a szomjuság.
A telt kehely csak benned üdvözül,
Mert neked mindörökre szent igéret:
Király leszel a koldusok közül.