A NYUGAT HÍREI
A NYUGAT HÍREI
Az irodalom és a Nyugat hívei és munkásai bizonyosan olvashatták, hogy a francia becsületrend legújabban két nagy magyarnak, Babitsnak és Bartóknak jutott, – abban a nékünk, magyaroknak nem közömbös pillanatban, amikor Timár Virgil fia most jelent meg Párizsban franciául s mikor a Straram-zenekar most készül egy Bartók-mű bemutatására. A franciák választása, amely az új magyar zene s az új magyar költészet elismert és szeretett vezéreire esett s amelyért magyar és műélvező mivoltunkban őszinte köszönettel adózunk, két szempontból is megérdemli, hogy ráfigyeljünk. Az egyik a franciák figyelme és judiciuma, amely e két alkotóban valóban művészi életünknek legmagasabb jelenségeit jutalmazza. A másik a nyugatnak büszke elégtétele, – mivel ez a kitüntetés nemcsak Babitsot, a költőt, hanem egyben, az ő révén a Nyugat régi szerkesztőjét is éri, azét a folyóiratét, amely mindig tárt kapuval várta a legjobb francia szellemet s amelynek ezt a hagyományát Bergson és Baudelaire magyar szószólója, Babits istápolta.
