Fáradtan és törődötten csúszott le a fáról s a ruhája tovább kopott és tovább szakadt s lent érezte magát a földön s nem volt benne öröme. Nem érezte szilárd talajnak a talpa alatt a földet. Nem érezte az életet biztosnak maga előtt; a jövőt, az életet. Látta, hogy szenvedélyek s hiábavaló szenvedélyek rabja. Szeretett volna meghalni.
Azóta vacsorára terítenek odahaza.
Édes nagyanyja aggódva lesi az ajtó nyílását, mikor jön meg ő, hogy el ne késsen a vacsoráról. Bátyja szigorúan lépked a szobájában s szíjja a szivarját s ő nincs… Neki még egy óra is kell, míg haza ér… S neki visszafelé meg kell tennie azt az utat, amelyen jött. Undorral gondolt rá, hogy esetleg szembe találkozik megint a tanárral… Iszonyodott, hogy el kell mennie a kis ház előtt, ahol délután volt…
És mégis haza kell menni, bármi történik is…
Szédülő fejjel, gépiesen, fáradtan taposta a rögöket s haladt egyre, egyre közelebb a szélmalmok felé. Már azoknak is megállott a vitorlája, ugyanolyan csüggedten lógtak a szárnyak, mint az ő lelke.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.