FODOR JÓZSEF: FOGYÓ HOLD
FODOR JÓZSEF: FOGYÓ HOLD
Leégett a nappal, mint
Nagy máglyalobogás,
Utána nem maradt, csak
Egy vérveres parázs:
A hold fojtott parázsa,
Amely körül ezüst
Felhők gomolyganak fel,
Mint tüzmagból a füst,
Nagy máglyalobogás,
Utána nem maradt, csak
Egy vérveres parázs:
A hold fojtott parázsa,
Amely körül ezüst
Felhők gomolyganak fel,
Mint tüzmagból a füst,
Leégett a világ mind:
E kis holddá esett,
Mely behamvazva füstöl
S fénye mind kevesebb:
Leégett lét vég-üszke, -
S ahogy még felropog,
Szikráit köpi széjjel,
Egy-egy rőt csillagot.
E kis holddá esett,
Mely behamvazva füstöl
S fénye mind kevesebb:
Leégett lét vég-üszke, -
S ahogy még felropog,
Szikráit köpi széjjel,
Egy-egy rőt csillagot.
Mind kevesebb a szikra
És mind kisebb a mag
És már mindent betölt a
Felhő-füst-gomolyag,
S a sötét: s a sötétben
Állok rémülten én -
Leégett létü térnek
Üres végtelenén.
És mind kisebb a mag
És már mindent betölt a
Felhő-füst-gomolyag,
S a sötét: s a sötétben
Állok rémülten én -
Leégett létü térnek
Üres végtelenén.
