GELLÉRT OSZKÁR: EMLÉKED, VÁGYAD

Full text search

GELLÉRT OSZKÁR: EMLÉKED, VÁGYAD
Emléked olykor úgy bukik föl a mélyből
Lelked szinére, hogy az egykori vágy
Hozzátapad még, hűs csöppjei a tónak.
Jaj, egykori vágyad kései vád:
Beh jó is lett volna józanul élni.
Vagy élni, de álmodva egy más világról
Örök nemzésben az Ujjal, a Széppel,
Hogy megszülessen az az angyali dal:
Óh, pezsgőben fürdött fiatal boszorkány,
Ahogy pereg még róla a habos ital.
S van úgy is, hogy mint a bányamélyből
Amit ellepett az áradat,
Bukdácsol tátogva a fényre az emlék
S az agyagos lé még ráragad:
Beh jó is lett volna meghalni akkor.
S egy emlék, talán még az anyaméhből.
Egy emlék, kocsonyás, kárhozott -
Vérharmatosan merül föl a mélyből:
Hogy meg kellett volna ölnie anyádnak
Mielőtt a világra hozott!

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi