PAUL VALÉRY: HAJNAL
PAUL VALÉRY: HAJNAL
Babits Mihály ötvenedik születésnapjára kézimunkáztam e bibelős munkát hímzett papucs helyett.
(Nem a magam munkáját túlbecsülni, ellenkezőleg, menteni akarom azt az ünnepélyes örömet, amellyel e kis fordítást a közönség asztalára tettem. Paul Valéry verseit nemcsak idegen nyelvre nehéz fordítani; francia kommentátorai vallják, hogy francia prózára átfordítani még kétségesebb vállalkozás. Paul Valéry szerint ez utóbbi egyenest hiábavaló, értelmetlen fáradozás, mert a gondolatnak sohsem lehet egynél több tökéletes megjelenési formája. Azonkívül Paul Valéry szeret eljátszadozni a francia nyelv pazar rím-lehetőségeivel. Egy-egy szép összecsendülése ha nem is szüli a gondolatot, de a maga képére formálja, azt. A fordító, aki a csillogó burkot akarná lehámozni verseiről, sohse tudhatja, hogy mennyit szakít ki a belső tartalomból.
Szerencsére könnyebbfajta betegségem a betegek boldog felelőtlenségéhez juttatott. Egyéb gondtól megszabadulva, veszendő időmet e nehéz munkának szentelhettem.)
A zordon zűrzavar,
Miről azt hittem: álom,
Eloszlik oly hamar
A rózsás napsugáron.
Szent bizalom-telten
Szárnyal előre lelkem,
Ez az első ima!
Alighogy kikeltem,
Értelmemre leltem
S az tanit járni ma.
Miről azt hittem: álom,
Eloszlik oly hamar
A rózsás napsugáron.
Szent bizalom-telten
Szárnyal előre lelkem,
Ez az első ima!
Alighogy kikeltem,
Értelmemre leltem
S az tanit járni ma.
Iker-mosolyba öltözött
Örök testvériségek,
Kik csillogtok a szók között,
Üdvöt kiáltok néktek!
Sürük vagytok, mint méh-raj,
Markolhatlak karéjjal,
Lépcsőm arany fényt ver,
Fokai remegnek
S rajt' már értelmemnek
Fehér lába lépdel.
Örök testvériségek,
Kik csillogtok a szók között,
Üdvöt kiáltok néktek!
Sürük vagytok, mint méh-raj,
Markolhatlak karéjjal,
Lépcsőm arany fényt ver,
Fokai remegnek
S rajt' már értelmemnek
Fehér lába lépdel.
Mi fény ez női hátakon,
Mik itt borzongni kezdnek!
Nyújtózkodnak álmatagon,
Mint kik most ébredeznek.
Egyik ragyog s a másik
Fésülködik és ásít,
A lusta kis nő mit mivel?
A révült ujj a fésün táncol
S közel-álmomból magához láncol
Az élő hang sejtelmivel.
Mik itt borzongni kezdnek!
Nyújtózkodnak álmatagon,
Mint kik most ébredeznek.
Egyik ragyog s a másik
Fésülködik és ásít,
A lusta kis nő mit mivel?
A révült ujj a fésün táncol
S közel-álmomból magához láncol
Az élő hang sejtelmivel.
Ziláltan ti vagytok tehát!
Ez éj mi bünnel van teli,
Lelkek kedvessi: Ideák,
Az unalom kéjhölgyei?
- Mi jók vagyunk - felelnek ők -
Örökkön át jelenlevők,
Mint ki mindenütt ott van.
A házad el nem árulók,
Titkon vagyunk megannyi pók
Tennen-árnyékodban.
Ez éj mi bünnel van teli,
Lelkek kedvessi: Ideák,
Az unalom kéjhölgyei?
- Mi jók vagyunk - felelnek ők -
Örökkön át jelenlevők,
Mint ki mindenütt ott van.
A házad el nem árulók,
Titkon vagyunk megannyi pók
Tennen-árnyékodban.
Légy hát örömtől mámoros,
Hogy talányaid szövetjén
Selyemből szőtt nap, százszoros,
Lángol árnyát elvetvén.
Hogy mit tevénk, ezt észbe vedd
Mi vészes örvényid felett
Fonálból hidat vertünk
S tétova kisérletek
Nyúlós löttyéből teneked
Szűz valót kikevertünk.
Hogy talányaid szövetjén
Selyemből szőtt nap, százszoros,
Lángol árnyát elvetvén.
Hogy mit tevénk, ezt észbe vedd
Mi vészes örvényid felett
Fonálból hidat vertünk
S tétova kisérletek
Nyúlós löttyéből teneked
Szűz valót kikevertünk.
Szellemi hálójukat
Szétszaggatom, kitárva
Érzék-erdőmben az utat
Dalomnak jóslatára.
Lenni!...Mindenség-fül!
A lélek mind fölkészül
A vágy legfőbb fokára.
Ő önmagát hallgatja
S érzem: fülről ajkra
Száll a borzongása.
Szétszaggatom, kitárva
Érzék-erdőmben az utat
Dalomnak jóslatára.
Lenni!...Mindenség-fül!
A lélek mind fölkészül
A vágy legfőbb fokára.
Ő önmagát hallgatja
S érzem: fülről ajkra
Száll a borzongása.
Itt vannak árnyas szőleim,
Bölcsői vak-sorsomnak,
Nincs szeri-száma képnek im,
Szintúgy pillantásomnak.
Levélke bármi renyhe,
Az mind friss forrás enyhe,
Miből e gyöngéd zajt nyelem,
Minden dióbél és zamat,
Virágkehely mind noszogat,
Hogy lesz gyümölcse, türelem!
Bölcsői vak-sorsomnak,
Nincs szeri-száma képnek im,
Szintúgy pillantásomnak.
Levélke bármi renyhe,
Az mind friss forrás enyhe,
Miből e gyöngéd zajt nyelem,
Minden dióbél és zamat,
Virágkehely mind noszogat,
Hogy lesz gyümölcse, türelem!
A tüskéktől te sohse félj!
Ébredni jó, kemény bár!
Igy szólt az eszme-meredély:
Nyugton te sohse légy már!
Hogy megszerezd, amit szeretsz,
Eléggé sebzett nem lehetsz.
Ha hódítsz, ne felejtsd soha;
Bár sebed húsodba mélyed,
Bőven omló tennen-véred
Hódítmányod leghűbb záloga.
Ébredni jó, kemény bár!
Igy szólt az eszme-meredély:
Nyugton te sohse légy már!
Hogy megszerezd, amit szeretsz,
Eléggé sebzett nem lehetsz.
Ha hódítsz, ne felejtsd soha;
Bár sebed húsodba mélyed,
Bőven omló tennen-véred
Hódítmányod leghűbb záloga.
Elérem átlátszó tavát
A láthatatlan víznek,
Keblét Reményem ússza át,
Amit hullámi visznek.
Hullám, mit karcsú hattyu-nyak
Tud vak időn fodrozni csak,
Reményem erre vágyik.
Érzi a mélyet odadent,
A félelmest, a végtelent
S megborzong lábújjáig.
A láthatatlan víznek,
Keblét Reményem ússza át,
Amit hullámi visznek.
Hullám, mit karcsú hattyu-nyak
Tud vak időn fodrozni csak,
Reményem erre vágyik.
Érzi a mélyet odadent,
A félelmest, a végtelent
S megborzong lábújjáig.
Fordította NAGY ENDRE
