NADÁNYI ZOLTÁN: BOSZORKÁNYÉGETÉS
NADÁNYI ZOLTÁN: BOSZORKÁNYÉGETÉS
Júliát, a bognár jányát
kikötötték a karóhoz.
Se az apja, se a bátyja
nem jutottak érte szóhoz.
Szeretője is tömlöcben.
Hát az anyja? hol az anyja?
Az már csendes. Nem kell félni,
hogy a máglyát megrohanja.
kikötötték a karóhoz.
Se az apja, se a bátyja
nem jutottak érte szóhoz.
Szeretője is tömlöcben.
Hát az anyja? hol az anyja?
Az már csendes. Nem kell félni,
hogy a máglyát megrohanja.
Hajnal óta állt kikötve,
úgy ahogy az anyja szülte.
A két karja hátrakötve,
földig omlott hajafürtje.
Erre is csak egy boszorkány
képes, akit máglyán égess:
őt csúfságra állították
mégse volt csúf, de szépséges.
úgy ahogy az anyja szülte.
A két karja hátrakötve,
földig omlott hajafürtje.
Erre is csak egy boszorkány
képes, akit máglyán égess:
őt csúfságra állították
mégse volt csúf, de szépséges.
Körülállták, csúfolódtak.
Odamondta Sára néne:
«Megcsipkednek máma téged!
pajkosabban még, mint kéne!»
Odamondta Ágnes néne:
«Be fehér a mejjed halma,
ördögadta boszorkánya!
Lesz még piros, lesz még barna!»
Odamondta Sára néne:
«Megcsipkednek máma téged!
pajkosabban még, mint kéne!»
Odamondta Ágnes néne:
«Be fehér a mejjed halma,
ördögadta boszorkánya!
Lesz még piros, lesz még barna!»
Odapattant Örzse néne:
«Most kacsingass az uramra!»
És megköpte. És szemének
volt szegezve sárga karma.
Jóravaló asszony aznap
egy se tért a tűzhelyéhez,
boszorkányhús lesz ebédre,
mindenki csak arra éhes.
«Most kacsingass az uramra!»
És megköpte. És szemének
volt szegezve sárga karma.
Jóravaló asszony aznap
egy se tért a tűzhelyéhez,
boszorkányhús lesz ebédre,
mindenki csak arra éhes.
Jámbor férjek hátul álltak,
megnémulva, szemlesütve.
Most már aztán megnyughatnak,
nincs veszélyben lelkük üdve.
Gyenge szűzek szégyenkeztek,
ők csupáncsak azt csudálják:
hogy nincs benne több szemérem!
Mért nem kéri lángruháját!
megnémulva, szemlesütve.
Most már aztán megnyughatnak,
nincs veszélyben lelkük üdve.
Gyenge szűzek szégyenkeztek,
ők csupáncsak azt csudálják:
hogy nincs benne több szemérem!
Mért nem kéri lángruháját!
A hatalmas úr is eljött,
odaállt, szemügyre vette.
«No, Juliska, – szólította –
jobb ez így?» És megnevette.
Záptojástól, minden undok
szennytől, amit rajta látott,
megmosatta szép fehérre.
Kedvelé a tisztaságot.
odaállt, szemügyre vette.
«No, Juliska, – szólította –
jobb ez így?» És megnevette.
Záptojástól, minden undok
szennytől, amit rajta látott,
megmosatta szép fehérre.
Kedvelé a tisztaságot.
És a máglyát rakni kezdték.
Sára néne, Örzse néne
buzgólkodtak benne frissen,
férjeknek is a serénye.
Reszkető két térde közzé
egy hasábot odalöktek.
«Ez fog égni legelőször!»
mondták neki és röhögtek.
Sára néne, Örzse néne
buzgólkodtak benne frissen,
férjeknek is a serénye.
Reszkető két térde közzé
egy hasábot odalöktek.
«Ez fog égni legelőször!»
mondták neki és röhögtek.
Jöttek a fontos személyek,
jöttek végre, nagysokára.
Jött a hóhér is, parázzsal,
fújni kezdte két pofára.
Vasfogókat tüzesített,
mert kemény a kötelesség:
«Tüzes vassal fogdostassék,
azután megégettessék.»
jöttek végre, nagysokára.
Jött a hóhér is, parázzsal,
fújni kezdte két pofára.
Vasfogókat tüzesített,
mert kemény a kötelesség:
«Tüzes vassal fogdostassék,
azután megégettessék.»
Amikor elsőt sikított,
felharsant a gúny orkánja.
Kiabálták, hol csípdesse,
jól csípdesse, meg ne szánja!
A hóhér kitett magáért,
ájultig sikoltoztatta.
Kegyelem volt már a többi.
Amikor meggyúlt alatta.
felharsant a gúny orkánja.
Kiabálták, hol csípdesse,
jól csípdesse, meg ne szánja!
A hóhér kitett magáért,
ájultig sikoltoztatta.
Kegyelem volt már a többi.
Amikor meggyúlt alatta.
Aztán… befogadta lelkét
Isten tisztakék mezője.
Kinek itt lenn, zöld mezőben
nem akadt védelmezője.
Nem akadt egy, ki a tűzbe
odaugrott volna mellé,
csak azért, hogy Júliának
véres szívét felemelné.
Isten tisztakék mezője.
Kinek itt lenn, zöld mezőben
nem akadt védelmezője.
Nem akadt egy, ki a tűzbe
odaugrott volna mellé,
csak azért, hogy Júliának
véres szívét felemelné.
Lebukott a nap, beszürkült.
Akkor egy szél jött rohanva,
forgószél. És bús sötéten
felcsapott Júlia hamva.
Vitte a szél. Minden táján
a világnak szerteszórta.
S a megrontott levegőből
ki nem tisztult még azóta.
Akkor egy szél jött rohanva,
forgószél. És bús sötéten
felcsapott Júlia hamva.
Vitte a szél. Minden táján
a világnak szerteszórta.
S a megrontott levegőből
ki nem tisztult még azóta.
Krisztus után egyezerben
hatszáz felett harmincnégyben,
akkor esett Júlián és
a világon ez a szégyen.
Most egyezret és kilencszáz
felett harminchármat írunk,
de még dörgöljük szemünket,
fuldoklunk és sírván sírunk.
hatszáz felett harmincnégyben,
akkor esett Júlián és
a világon ez a szégyen.
Most egyezret és kilencszáz
felett harminchármat írunk,
de még dörgöljük szemünket,
fuldoklunk és sírván sírunk.
Még Júlia hamva itt száll,
még itt látni a bakókat,
Sára nénét, Örzse nénét
s a többi máglyarakókat.
A Szépség, az Ártatlanság
csúfolóit, pöffeszkedve!
Ismerjétek már meg őket!
és köpjétek őket szembe!
még itt látni a bakókat,
Sára nénét, Örzse nénét
s a többi máglyarakókat.
A Szépség, az Ártatlanság
csúfolóit, pöffeszkedve!
Ismerjétek már meg őket!
és köpjétek őket szembe!
