FENYŐ LÁSZLÓ: VIRRASZTÓ VIOLÁÉRT

Full text search

FENYŐ LÁSZLÓ: VIRRASZTÓ VIOLÁÉRT
Az éj, mint messzi vízesés,
én: lelkiismeret:
virrasztunk együtt… zúg a csend,
kezet nem tördelek,
csak gondolatom lázadoz:
Nem szabad… Nem lehet…
Forgolódik a szeretet
és oly gyámoltalan,
hallgatni fél, beszélni fél,
csöndje van, szava van:
mit ér? csak a vakhit segít,
mint a háboruban.
Mert háború ez, háború
s harcban mit ér a szó?
A kiáltásnál hangosabb
egyetlen puskagolyó.
S ha ágyutűz?… Lerogy a dóm,
bedől a templomhajó.
Lelkem, Violám – szól a dal,
te, lelkünk, Violánk,
illatoznod szabadna csak,
lángolnod, tiszta láng –
az életből nem tudni mást,
csak ennyit: Ispiláng.
Mert ami gyermeknek maradt
bennünk, csak az a szép -
s ő egészben gyermek maradt:
ezer játékszerét
meglelte itt is, ott is a
világban, szerteszét.
Játékok s játszótársai
most seregeljetek
ágya köré… hajdan-zúgó
erdők és tengerek:
fenyves és sós párák, ti mind,
oda-leheljetek.
Kedvenc kutyája, nyald kezét,
legyintsd orgona-ág
áprilisoddal, fürtösen,
vad szomjú homlokát:
álmodja gyöngyös láza ott
gyöngy harmatnak magát.
Uram, marasztald őt nekünk,
hiszen téged szeret:
szeretve a Teáltalad
teremtett életet –
mi csak azt tudjuk: Nem szabad,
te tedd, hogy: Nem lehet…
(április)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi