FENYŐ LÁSZLÓ: HAJNALI ÚT ÁGYAM FELÉ
FENYŐ LÁSZLÓ: HAJNALI ÚT ÁGYAM FELÉ
Ez a hajnali ballagás,
álomtól részegen,
omladozó pillám, temesd
be életúnt szemem.
Ez nem az ágy még? Nem lehet?
Lerogyni volna jó. Megyek.
álomtól részegen,
omladozó pillám, temesd
be életúnt szemem.
Ez nem az ágy még? Nem lehet?
Lerogyni volna jó. Megyek.
Megyek a dombnak fölfelé,
néz szemközt a derék
kápolna, (alszik a harang
zömök tornyába még)
csak néz, néz, mint feddő anya:
– Már megint reggel jársz haza?
néz szemközt a derék
kápolna, (alszik a harang
zömök tornyába még)
csak néz, néz, mint feddő anya:
– Már megint reggel jársz haza?
Egyszál vándor az ég alatt,
hajnalban homlokig,
mint ahogy az életben állsz:
ismerd fel sorsod itt –
vagány az élet, te: vagány,
magán-zárkád magány, magány.
hajnalban homlokig,
mint ahogy az életben állsz:
ismerd fel sorsod itt –
vagány az élet, te: vagány,
magán-zárkád magány, magány.
Fönn alszik két kis kedvesem:
Jundi és Marika,
hatévesen, nyolcévesen,
miről álmodik a
gyermeki szív hajnal felé? –
Hogy kerüljek szemük elé?…
Jundi és Marika,
hatévesen, nyolcévesen,
miről álmodik a
gyermeki szív hajnal felé? –
Hogy kerüljek szemük elé?…
Hát nem mered vállalni, hisz’
te vagy, ez is te vagy
s talán kell: magadból kilengj,
hogy megtaláld magad
és – az ifjuságnak hozod
e késői áldozatot.
te vagy, ez is te vagy
s talán kell: magadból kilengj,
hogy megtaláld magad
és – az ifjuságnak hozod
e késői áldozatot.
Éjszakázás, vers, szerelem:
édes feleslegek,
hát szórd el, öntsd ki, tékozold,
amíg van és lehet,
ej, ráérsz fukarkodni még,
eljő, várd ki csak idejét.
édes feleslegek,
hát szórd el, öntsd ki, tékozold,
amíg van és lehet,
ej, ráérsz fukarkodni még,
eljő, várd ki csak idejét.
S míg tűnődöm e gondokon,
egyszerre csak derű
kap el: hát enni az egész,
hát ilyen egyszerű
lehet az élet? – Hajnalom,
keresd viszfényed arcomon.
egyszerre csak derű
kap el: hát enni az egész,
hát ilyen egyszerű
lehet az élet? – Hajnalom,
keresd viszfényed arcomon.
S a mennyéggel most összenéz
szemem, mintha a nap
e szikrázásból kelne, ahogy
a szemünk összecsap;
szél hajt pelyhedző jószagot –
Szabadság! Bátrabb hajnalok!
szemem, mintha a nap
e szikrázásból kelne, ahogy
a szemünk összecsap;
szél hajt pelyhedző jószagot –
Szabadság! Bátrabb hajnalok!
