MIKES MARGIT: ŐSZI RÉTEN
MIKES MARGIT: ŐSZI RÉTEN
Másodszor virágzik a rét már…
Nemrég itt feküdt letarolva,
s most újra nyílik, olyan dúsan,
mintha első tavasza volna.
Nemrég itt feküdt letarolva,
s most újra nyílik, olyan dúsan,
mintha első tavasza volna.
Itt is, ott is apró virágok
ágaskodnak és integetnek,
megint nőttek pár millimétert,
de kis lábaik még remegnek,
ágaskodnak és integetnek,
megint nőttek pár millimétert,
de kis lábaik még remegnek,
s mikor hullámzanak a szélben,
szinte félve kapok feléjük,
olyanok, mintha szaladnának
s a rét is elszaladna vélük.
szinte félve kapok feléjük,
olyanok, mintha szaladnának
s a rét is elszaladna vélük.
Most kétszer úgy szeretem őket,
mint nyáron, közéjük telepszem,
egyik olyan, mint egy piros gomb,
a másik mint egy kék gyerekszem,
mint nyáron, közéjük telepszem,
egyik olyan, mint egy piros gomb,
a másik mint egy kék gyerekszem,
s mintha magam is gyerek volnék
és az élet csak játék volna, –
mint szalmaszálas kisgyereknek,
ki színes buborékot fújva
és az élet csak játék volna, –
mint szalmaszálas kisgyereknek,
ki színes buborékot fújva
lopja az időt könnyű kedvvel:
örülök a szép őszi napnak,
örülök, hisz közel a tél már,
e néhány boldog pillanatnak.
örülök a szép őszi napnak,
örülök, hisz közel a tél már,
e néhány boldog pillanatnak.
