WEÖRES SÁNDOR: ERDEI DAL
WEÖRES SÁNDOR: ERDEI DAL
Arany gyík vedlik az égen,
rád hányja pikkelyeit.
Arcodra hálók szakadoznak,
papos hasu gomba rikít.
rád hányja pikkelyeit.
Arcodra hálók szakadoznak,
papos hasu gomba rikít.
Hol az édesed, te favágó?
– Magába-vonta az ág,
belélegezte az erdő,
elnyelte a kék virág.
– Magába-vonta az ág,
belélegezte az erdő,
elnyelte a kék virág.
Ő visszaadta a mésznek
a meszet, vasnak a vasat:
szkarabeusz élt a szivében,
száján szamóca hasadt,
a meszet, vasnak a vasat:
szkarabeusz élt a szivében,
száján szamóca hasadt,
most ring az ezerkaru bölcsőn,
az erdei ég ezer
meg ezer apró zöld szája
mind-mind neki énekel.
az erdei ég ezer
meg ezer apró zöld szája
mind-mind neki énekel.
Mit ríjjak a teste után?
hisz halhatatlan a test:
itt reng a robajló szálfán,
itt leng a füvön. Ne keresd.
hisz halhatatlan a test:
itt reng a robajló szálfán,
itt leng a füvön. Ne keresd.
Az erdő a szeretőm most,
ki együtt hál velem…
testét mind-mind nekem adja,
de a lelkét nem lelem. –
ki együtt hál velem…
testét mind-mind nekem adja,
de a lelkét nem lelem. –
Arany gyík vedlik az égen,
rád hányja pikkelyeit.
Arcodra hálók szakadoznak,
papos hasu gomba rikít.
rád hányja pikkelyeit.
Arcodra hálók szakadoznak,
papos hasu gomba rikít.
