FARKAS ZOLTÁN: KÉPZŐMŰVÉSZET
FARKAS ZOLTÁN: KÉPZŐMŰVÉSZET
Watteau és köre
A Szépművészeti Múzeum grafikai osztálya gyönyörű gyüjteményt állított ki azokból a metszetekből, melyeket a XVIII. század francia rézmetszői és karcolói Watteau és köre festményeiről és rajzairól készítettek.
A kiállítás bevezetésül egy csomó metszetet mutat be Claude Gillot-tól, Watteau első párizsi mesterétől, és Lancret, Pater Boucher némely festményének, rajzának emlékét is felidézi.
Szebbnél-szebb lapokat tartalmaz, a legszebbeket Boucher készítette nagy elődje remek műveiről.
Minden idők egyik legfestőibb festőjét, Watteaut, metszetek és karcok természetesen nem adhatják teljesen vissza. Csodálatos színei, festésmódjának lágy könnyedsége és olvadékonysága vonalas fehér-fekete reprodukciókon alig ismétlődhetnek. De viszont a rajzos elemek kitünően érvényesülnek, végtelen könnyedségük, olvadékonyságuk, biztosságuk, bájuk és komponálásmódjuk felépítése majdnem egész gazdagságában itt is szembeötlő.
A kiállítás kitünő rendezése és a katalógus dr. Hoffmann Edith érdeme.
Fenyő Miksáné síremléke
A farkasérti temető egy kiváló síremlékkel gazdagodott, melyet Beck Ö. Fülöp Fenyő Miksáné sírjára készített. Az emlékmű különben a művész gazdagodását is jelenti, mert legjava művei sorába számítható. Átszellemülten felfelétekintő angyalt ábrázol, hatalmas szárnyakkal. Két kezét mellén összekulcsolva mosolyog, mint a megbocsátó szeretet és a földöntúliságba emelkedés szép szimboluma. Lágyan gömbölydeden mintázott formái végtelen egyszerűségükkel teljesen kiemelkednek a hétköznap esetlegességeiből, arra a túlsó világra utalnak, ahol megszünt minden földi korlátozottság. Formai szempontból egészen merész és újszerű a két szárny megoldása, amelyek a talapzattal és az angyal testével zárt kőtömbbé forrnak össze.
A KÚT kiállítása
A Képzőművészek Új Társasága a Nemzeti Szalonban igen választékos kiállítást rendezett, melyen a nagybányaiakra következő nemzedékek legjobb festői egy-két kivétellel felvonultak. A kiállítás erősen emlékeztetett az 1934-esek tavaszi tárlatára, mert összefoglaló képet adott mai képzőművészeti törekvéseinkről. Egyúttal tanúbizonysága volt annak, hogy mai művészetünkre európai mértékkel mérve is méltán büszkék lehetünk. A legkiemelkedőbben Bernáth Aurél jelentkezett, akinek nehány mélyzengésű festői viziója mellett Szőnyi Istvánnak remek, kis, alakos képét csodálhattuk.
A mint magasabbra és magasabbra jutók közül Barcsay Andort kell felemlítenünk, aki különleges formáival erősen elhatárolódik környezetétől.
Czóbel Béla – Kállai Ernő könyve
Az Ars Hungarica hetedik kötete Kállai Ernő Czóbel Béláról írt tanulmányát tartalmazza. Kállai, aki annak idején a legelsőnek birkózott meg a legújabbkori magyar festészet összefoglalásával, gondosan végigkíséri Czóbel művészetének kialakulását. Benne a magyar festőiségnek egyik tipikus leszármazottját látja, akinek művészete a színből fogan. Rámutat líraiságára, mely mögött erős víziós elem rejtőzik és jól érzékelteti azt az ideges és nyugtalan kavargást, mely annyira jellemző Czóbelra. Beléállítja őt a mai európai festészet vonatkozásai közé, de kifejezésre juttatja egyéni különállását is. Tanulmánya meglehetősen nagy igényeket támaszt az olvasóval szemben, akárcsak a művész, kivel foglalkozik. Gyakran megkísérli, hogy szavakkal, sőt fogalmi beállításokkal fesse meg témáját: nem egyszer meglepően sikeresen. És mintha egy kissé engedett volna már abból az egyoldalúságából, amellyel a mai festészettől mindenáron metafizikát követel.
