ERDÉLYI JÓZSEF: VASÁRNAP DÉLUTÁN

Full text search

ERDÉLYI JÓZSEF: VASÁRNAP DÉLUTÁN
Megtámasztom magamat,
állok három lábon,
mintha régi szoborkép
volnék e világon.
Álldogálok magamban,
elnézem a tájat.
Novemberi délután,
szürke felhők szállnak.
Rozsdavörös erdőben
komorzöld kis fenyves,
abban szarkák csörögnek.
Máskülönben csendes,
néptelen most a határ.
Vége a munkának,
az évnek is egy-kettő.
Mi van ma? – Vasárnap?
Mi más volna? – Az úton,
fekete ruhában,
tanakodó falusi
embereket láttam.
Előljárók, az útat
fontoskodva lépték…
Nézzük tovább a tájat,
Pilis hegyvidékét.
Hátam mögött az úton
valamit hallottam.
Hátranézek: egy ember
jön: jődögél ottan.
Itt van, köszön: jó estét,
én is azt kívánok.
Ő megy tovább, én pedig
tovább álldogálok.
Sötétedik sebesen,
jönnek a vadlúdak,
észak felől dél felé
hangosan vonulnak.
Mért kiabál a vadlúd?
Talán nem hiában:
tán hogy el ne maradjon
az éji homályban.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi