FODOR JÓZSEF: EGY ISMERETLENNEK

Full text search

FODOR JÓZSEF: EGY ISMERETLENNEK
Te, gyöngéd és édes arcoddal
Elém fellebbenő virág, –
Bennem egy furcsa fájdalomnak
Érthetetlen foga rág;
Egy fájdalomnak, mit egy messzi,
Idegen tájról hoztam én,
Tájról, mi túlnyúlik e földnek
Bámuló és csacska szemén.
Egy tájról, honnan a szépség jön,
Az álom és a szerelem,
Melynek győzhetetlen száz titka
Játszik itten ma velem: –
Fölszítva bennem vágyak lángját,
Miket nem mondhat ki a szám,
Mintha vágynék az egész, egész, nagy,
Végtelen világ után.
És ezért nézlek tégedet most
Vad szívemmel, mely úgy dagad,
Mintha őrült volnék (– hisz az, mert
Költő vagyok: nekem szabad;
Vetélt állat, tengőn e földnek
Bús szépség-hulladékain –)
Szívcsillapitóm, gyönyöröm te,
Ismeretlenem, Valakim!
Valakim: nem tudom ki – s mégis
Ismertebb, mint szívem maga,
Mert rád van irva a szépségnek
Halhatatlan ritmusa: –
Zenéktől dús tested szépsége
Onnan fakadt, honnan az én
Örök sóvárgásom: te, kínom,
Üdvöm, örömöm, szép zeném!
Akárki: ha olcsó nő, isten:
Több vagy nekem, mint a világ,
Ki hordod e rossz föld fölött a
Szépségnek örök vonalát, –
Hazám visszaálmodtató, halk
Testvérem és anyám nekem:
Te, Minden, – számomra az idők
Előtt elrendelt szerelem!

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi