REMÉNYI JÓZSEF: VERS
REMÉNYI JÓZSEF: VERS
Otthonom van és mégis minden földönfutót üdvözlök,
Köszöntöm kinyujtott karral, hogy megölelhessem fájdalmát,
A mosolytalan szépséget a céltalan szenvedés útján.
Köszöntöm kinyujtott karral, hogy megölelhessem fájdalmát,
A mosolytalan szépséget a céltalan szenvedés útján.
Bútoraim vannak, s mégis minden vándort megnézek,
Megnézem azt is, akit nem látok, s tűzbe mártott kézzel kérek bocsánatot,
Amiért bútoraim vannak, s neki nincs hol lehajtania a fejét.
Megnézem azt is, akit nem látok, s tűzbe mártott kézzel kérek bocsánatot,
Amiért bútoraim vannak, s neki nincs hol lehajtania a fejét.
Könyveim vannak, s mégis minden munkátlanra emelem szemem,
Arra is, akinek a könyv teher volna, ha otthonában disznek szánná,
S bűnbánóan beismerem, hogy betűktől kábultam el, amikor ő gyötrődött.
Arra is, akinek a könyv teher volna, ha otthonában disznek szánná,
S bűnbánóan beismerem, hogy betűktől kábultam el, amikor ő gyötrődött.
Karosszékem van, s mégis a koldust megszólitom az utcán,
Felemelem a végzet csatornás útjáról s szívemhez szoritom rongyait,
Mert nem kell pihenést koldulnom, s neki csak koldus-kenyér jut.
Felemelem a végzet csatornás útjáról s szívemhez szoritom rongyait,
Mert nem kell pihenést koldulnom, s neki csak koldus-kenyér jut.
Ágyam van, s a puellák mocskos takarójára gondolok,
Izzadt testek mohó gyönyörűségére a megvásárolt öröm hajlékában,
S könnyeimmel mosom tisztára a megvert életet a magam ágyának tisztaságára emlékezve.
Izzadt testek mohó gyönyörűségére a megvásárolt öröm hajlékában,
S könnyeimmel mosom tisztára a megvert életet a magam ágyának tisztaságára emlékezve.
Képeim vannak, s azokra esik szempillám áldása,
Akikben a szin sohsem ért meg képpé a szürke közöny keretében,
S teljesületlen életükben a remény kopott vászonná züllött.
Akikben a szin sohsem ért meg képpé a szürke közöny keretében,
S teljesületlen életükben a remény kopott vászonná züllött.
Szőnyegem van, lábam belesüpped s bőkezű puhaság simogatja talpamat,
Romboló emlékek szakadnak fel bennem, gáttalan érzések,
Reménytelen tiltakozás, amiért számosan a puszta földön hevernek.
Romboló emlékek szakadnak fel bennem, gáttalan érzések,
Reménytelen tiltakozás, amiért számosan a puszta földön hevernek.
Hangom van, mely visszhangot kap, feleség, jó barát
Kiemeli a hang ruhájából a lélek testét s nem ijed meg tőle,
Csak odaadhatnám hangom azoknak, akik lélek-Tihany nélkül élnek.
Kiemeli a hang ruhájából a lélek testét s nem ijed meg tőle,
Csak odaadhatnám hangom azoknak, akik lélek-Tihany nélkül élnek.
Életem szabad vers, de hogyha akarom, ha nagyon akarom,
Kötött formába szorithatom s igaz rimmel diszithetem,
De legyen szabad vers, inkább szabad vers a börtön-sorsban.
Kötött formába szorithatom s igaz rimmel diszithetem,
De legyen szabad vers, inkább szabad vers a börtön-sorsban.
(Cleveland, Ohio)
