ISMERETLEN MAGYAR KÖLTŐK II. +: KESZI IMRE
ISMERETLEN MAGYAR KÖLTŐK II. +: KESZI IMRE
Az Ismeretlen Magyar Költők első Csoportját lásd a Nyugat február 1-i számában.
Középiskolai tanár
A költő életrajza: aktualitását vesztett műfaj. A mai művészetek únják az embert és szabadulni szeretnének tőle. Így a versek is azt igénylik, hogy a költő egyéniségének világos vagy sötét háttere nélkül legyenek teljesek. Ezért érdektelen a költő életrajza. Munkás és nem kalandos élet.
Születtem Budapesten, 1910-ben. Igazi nevem: Kramer Imre. Iskoláimat Budapesten végeztem. Okleveles középiskolai tanár vagyok, szaktárgyaim: magyar, német. A zeneművészeti főiskolán Kodály Zoltán zeneszerző növendéke voltam és tulajdonképen ma is íróvá kényelmesült muzsikusnak érzem magamat. Verseket elég későn, tizenötesztendős koromban kezdtem írni. Azóta a költészetet becsületes mesterségemnek tudom és műfordításokon, virtuóz kísérleteken, rétori pátoszú könyvdrámákon keresztül tanultam a mesterségbeli részt. Költői tárgyaim: minden, amit megéltem. Az írás számomra nem befogadás, de adás. Most huszonnegyedik évemet kerekítgetem. Gyomán élek, járkálok a jó hideg levegőn és keményedő szakállamnak, ízesedő férfiúságomnak örülök. De ez az öröm is a műé. A vers az úr, én még szolgának sem vagyok cifra. És így: talán nem fog a mű hulltommal hullni.
(Gyoma)
