FÜST MILÁN: AZ IGAZTEVŐHÖZ!
FÜST MILÁN: AZ IGAZTEVŐHÖZ!
Úgy léptél át a tél fénysávos éjszakáiba…
Az erdőszélen álltál s jött a tél.
A tájat szemlélted, megúnt világodat, majd sárga csillagod
Nagy reszketését lested, mig alant a sötét földeken boldog komondorok
Járták az éjszakát s fel-felugattak hozzád, mint a kócos szellemek.
Az erdőszélen álltál s jött a tél.
A tájat szemlélted, megúnt világodat, majd sárga csillagod
Nagy reszketését lested, mig alant a sötét földeken boldog komondorok
Járták az éjszakát s fel-felugattak hozzád, mint a kócos szellemek.
Itt van a tél megint. Ki tudja? tán az utolsó neked.
Hírek kovácsa, titokmester, őzikék őrzője, régi csősz,
Hát itt kell hagynod enciánvirágos szép hazád?
A messzi tülköket, hideg hegyed, kiszáradt vermeid……
Öreg puskádat átadod? meghalni mégy?
Ki életében annyit hazudott, nehéz meghalnia.
Úgy tartod két kezedben fejed, mint a részegek… a halál részegségét nem birod?
Hírek kovácsa, titokmester, őzikék őrzője, régi csősz,
Hát itt kell hagynod enciánvirágos szép hazád?
A messzi tülköket, hideg hegyed, kiszáradt vermeid……
Öreg puskádat átadod? meghalni mégy?
Ki életében annyit hazudott, nehéz meghalnia.
Úgy tartod két kezedben fejed, mint a részegek… a halál részegségét nem birod?
Csak bátran, bátran régi csősz, ott fenn is csősz leszel.
Igaztevő, mint én, ki minden ellen kikel, acsarkodhatsz… semmittevő, pimasz gazdagok
S a hűtlen, hálátlan szegény vessződ egyformán rettegi…
Se fatolvaj, se vadorzó nem állhat meg szemöldököd előtt,
S haki a város másik végiről gonosz tervekkel jön és folyót átugor…
Megtorpan futásában s azt kiáltja: itt a csősz. – S ahol majd elhaladsz,
A csirkefogó többé nem nevet, madárka sem csipog… Szegény igaztevő!
Ki életében annyit hazudott, nehéz meghalnia.
Igaztevő, mint én, ki minden ellen kikel, acsarkodhatsz… semmittevő, pimasz gazdagok
S a hűtlen, hálátlan szegény vessződ egyformán rettegi…
Se fatolvaj, se vadorzó nem állhat meg szemöldököd előtt,
S haki a város másik végiről gonosz tervekkel jön és folyót átugor…
Megtorpan futásában s azt kiáltja: itt a csősz. – S ahol majd elhaladsz,
A csirkefogó többé nem nevet, madárka sem csipog… Szegény igaztevő!
Ki életében annyit hazudott, nehéz meghalnia.
