SOMLYÓ ZOLTÁN: VIRRASZTÓ
SOMLYÓ ZOLTÁN: VIRRASZTÓ
Sorsmorzsoló, késő éjjeli órán
meglibbennek a vörös paplanok
s a világ minden álmát rámbocsátják –
rám, ki ilyenkor is ébren vagyok…
meglibbennek a vörös paplanok
s a világ minden álmát rámbocsátják –
rám, ki ilyenkor is ébren vagyok…
Hogy’ is alhatnék, mikor minden alszik!
A virrasztással tán megváltom én
a földet, mely pöffeszkedőn tivornyáz
tavasztól s téltől elcsent fénykörén…
A virrasztással tán megváltom én
a földet, mely pöffeszkedőn tivornyáz
tavasztól s téltől elcsent fénykörén…
Ilyenkor nyil meg előttem a katlan,
melyben a bűnök vörös lángja forr;
az aljas vágyak és a fenkölt vétkek
nagy hordójában érik most a bor…
melyben a bűnök vörös lángja forr;
az aljas vágyak és a fenkölt vétkek
nagy hordójában érik most a bor…
Ilyenkor feni testvérkéz a tőrét
az álom pergő köszörűkövén;
ilyenkor hagyják ott a szeretőket
a gyilkos kéjnek leperzselt füvén…
az álom pergő köszörűkövén;
ilyenkor hagyják ott a szeretőket
a gyilkos kéjnek leperzselt füvén…
Ilyenkor vágyja úgy a nemes főpap
a förtelmek fölé az Ur kezét;
halottaiból életteljes lánggal
most válik testté a hegyibeszéd…
a förtelmek fölé az Ur kezét;
halottaiból életteljes lánggal
most válik testté a hegyibeszéd…
Ilyenkor lessz megvadult elefánttá
az ártatlan és csöndes kis szunyog;
gyilkolni is tudnának ilyen órán
az álompártás szüz-menyasszonyok…
az ártatlan és csöndes kis szunyog;
gyilkolni is tudnának ilyen órán
az álompártás szüz-menyasszonyok…
Királybul hóhér lessz ilyenkor, éjjel,
szegénybül gazdag; költőbül pedig
egy szárny csupán, amely az ébrenlétnek
őrjítő tornyáig emelkedik…
szegénybül gazdag; költőbül pedig
egy szárny csupán, amely az ébrenlétnek
őrjítő tornyáig emelkedik…
