Illyés Gyula: Ráadás
Illyés Gyula: Ráadás
Abban az évben, mikor e
verset irtam, szép, hosszu ősz volt.
Október utolsó hetén is
szeplőtlenül fénylett az égbolt.
«Elhalasztották költözésük»,
írták a lapok, a beteg,
rőt fák közt riadtan kerengtek
a csízek és vörösbegyek.
verset irtam, szép, hosszu ősz volt.
Október utolsó hetén is
szeplőtlenül fénylett az égbolt.
«Elhalasztották költözésük»,
írták a lapok, a beteg,
rőt fák közt riadtan kerengtek
a csízek és vörösbegyek.
Izgatott, különös idő.
Borzong a kora este már,
a késlő hajnal dérből ébred,
de köztük nyár volt, régi nyár.
Még forróbb, izzóbb. Mint bucsuzó
szeretők közt a szertelen,
könny közt is ujra, ujra s ujra
lobogni vágyó szerelem.
Borzong a kora este már,
a késlő hajnal dérből ébred,
de köztük nyár volt, régi nyár.
Még forróbb, izzóbb. Mint bucsuzó
szeretők közt a szertelen,
könny közt is ujra, ujra s ujra
lobogni vágyó szerelem.
Mindennap vártuk: vége már.
És ujra kezdődött a játék.
Minden nap, mint egy ráadás,
ugy hullt elénk, mint egy ajándék.
Nevettünk, hogy lám érteni
kezdjük a sóvár véneket.
Amig fogunk merengve zúzta
a szöllőt, a túlédeset.
És ujra kezdődött a játék.
Minden nap, mint egy ráadás,
ugy hullt elénk, mint egy ajándék.
Nevettünk, hogy lám érteni
kezdjük a sóvár véneket.
Amig fogunk merengve zúzta
a szöllőt, a túlédeset.
Majd nyugtalanul és zavartan,
mint rajtakapott kérkedők
úgy nevettünk már… Úgy vigadtunk,
mint katonák a harc előtt…
Minden új nap… – Mint mámorító
bizonyosság szállt e csodás
őszben a régi sejtelem:
az egész világ ráadás.
mint rajtakapott kérkedők
úgy nevettünk már… Úgy vigadtunk,
mint katonák a harc előtt…
Minden új nap… – Mint mámorító
bizonyosság szállt e csodás
őszben a régi sejtelem:
az egész világ ráadás.
(Háboru készült és nekem
attól is külön háború.
Ki csak életét vesztheti,
jó koma azzal már a bú.
Pajzsként és a búcsúra is,
hű mosolyom vettem reám.
Hogy merre és mint végezém,
megtudhattátok azután.)
attól is külön háború.
Ki csak életét vesztheti,
jó koma azzal már a bú.
Pajzsként és a búcsúra is,
hű mosolyom vettem reám.
Hogy merre és mint végezém,
megtudhattátok azután.)
