TASS JÓZSEF: AZ ÉN TELEM
TASS JÓZSEF: AZ ÉN TELEM
Nem tél ez! Ez a folyékony undor az utcán…
Ez a locspocs, ami becsurog a cipőmbe… Arra, amerre
A Sarkcsillag ragyog, ott az én telem! A hegyekben
Az én fenyüim állnak ott! A viharban
Az én farkasaim üvöltenek ott! Az a három
Méteres hó az országuton, amiben elakadnak
A parasztszánkók… Azok a szörnyü
Nagy hidegek, amiknek nem akar vége szakadni
Áprilisig… Azok a rengeteg erdők,
Ahol éjjel megfagynak a favágók… Azok az enyémek, –
Esküszöm! – Huzhatnak határt, amennyit akarnak, –
Azt a nagy telet s azt a kisfiut a hóban
– Nem adom! – Az én vagyok! – Abból a télből,
Fenyüzugásból, fényhullásból, szélharapásból,
Fagycsikarásból lettem én! Farkasüvöltés
Az apám! Holdfény az anyám! – A keresztre,
Mit siromon emeltek, – Észak Csillaga mosolyogjon…
Ez a locspocs, ami becsurog a cipőmbe… Arra, amerre
A Sarkcsillag ragyog, ott az én telem! A hegyekben
Az én fenyüim állnak ott! A viharban
Az én farkasaim üvöltenek ott! Az a három
Méteres hó az országuton, amiben elakadnak
A parasztszánkók… Azok a szörnyü
Nagy hidegek, amiknek nem akar vége szakadni
Áprilisig… Azok a rengeteg erdők,
Ahol éjjel megfagynak a favágók… Azok az enyémek, –
Esküszöm! – Huzhatnak határt, amennyit akarnak, –
Azt a nagy telet s azt a kisfiut a hóban
– Nem adom! – Az én vagyok! – Abból a télből,
Fenyüzugásból, fényhullásból, szélharapásból,
Fagycsikarásból lettem én! Farkasüvöltés
Az apám! Holdfény az anyám! – A keresztre,
Mit siromon emeltek, – Észak Csillaga mosolyogjon…
