WEÖRES SÁNDOR: LEVÉL FÜST MILÁNNAK
WEÖRES SÁNDOR: LEVÉL FÜST MILÁNNAK
A házakon sötétség taraja.
A széken ruháim gubanca s égő gyetyaszál.
Ágyamban fekve, könyved hátán így irok neked
éjfél után, félelmes dolgok pókja, Mesterem.
A széken ruháim gubanca s égő gyetyaszál.
Ágyamban fekve, könyved hátán így irok neked
éjfél után, félelmes dolgok pókja, Mesterem.
Engedd, hogy szóljak hozzád s bár ifju volnék, hadd tegezzelek.
Ma fáradt gondolataim úgy lógnak ki az éjszakába,
mint gyászlepel alól a holtak lábai…
Ma fáradt gondolataim úgy lógnak ki az éjszakába,
mint gyászlepel alól a holtak lábai…
Akár mély kútba, hulltam önmagamba és senkise húzhat ki onnan.
Kis falun élek, disznóinknak a korpát tejjel magam keverem,
bár nem vagyok szegény: apám három kocsist tart
s előre üdvözöl akárki és ósdi tisztesség övez…
Néha lányokra gondolok, szeretnék vélük incselegni,
de nincs tavasz nekem. Ládd, ifjuságom így mulik
s fülig magamra húzom az olajos magányt.
Kis falun élek, disznóinknak a korpát tejjel magam keverem,
bár nem vagyok szegény: apám három kocsist tart
s előre üdvözöl akárki és ósdi tisztesség övez…
Néha lányokra gondolok, szeretnék vélük incselegni,
de nincs tavasz nekem. Ládd, ifjuságom így mulik
s fülig magamra húzom az olajos magányt.
S választás volt most… jártak kortesek
piros-plakátos autókon… cukrot dobáltak nép közé…
rácsaptak lármás gyermekek, akár csirkék a gabnaszemre
és láttam tisztes vént hajolni ott!
Még éjjel is reflektor-csóva szelte az eget
s mikor minden elcsöndesült, egy szekér akkor is még sercegett
távolról és a hangja mintha víz alól hallatszana…
S mikor győzött ellenjelöltünk: áldomás volt,
birónk bölcsen beszélt s az asztalok alá örvények húztak részeget.
Én csöndben iddogáltam kinn a kocsmaudvaron,
míg egyre jobban fél-arcára dőlt a Hold, a távozó…
És rád gondoltam akkor, Mesterem,
mert olymód élek én, mint tompa kísérteteid.
S úgy leng el életem, mint lágy felhő a Hold alatt.
piros-plakátos autókon… cukrot dobáltak nép közé…
rácsaptak lármás gyermekek, akár csirkék a gabnaszemre
és láttam tisztes vént hajolni ott!
Még éjjel is reflektor-csóva szelte az eget
s mikor minden elcsöndesült, egy szekér akkor is még sercegett
távolról és a hangja mintha víz alól hallatszana…
S mikor győzött ellenjelöltünk: áldomás volt,
birónk bölcsen beszélt s az asztalok alá örvények húztak részeget.
Én csöndben iddogáltam kinn a kocsmaudvaron,
míg egyre jobban fél-arcára dőlt a Hold, a távozó…
És rád gondoltam akkor, Mesterem,
mert olymód élek én, mint tompa kísérteteid.
S úgy leng el életem, mint lágy felhő a Hold alatt.
